Szia holist, írok neked egy szubjektív-meleget :)

Ha nem bánod, mostmár nem rágom tovább a szemantikai gumicsontot, mindössze annyit ajánlok a figyelmedbe, hogy a retorika művészete szerintem kb. arról szól, hogy hogyan lehet elmondani úgy a dolgokat, hogy a hallgatóságban a kívánt hatást keltsük.

Az egovédelemről: azzal is tudnék vitatkozni, hogy egovédelem volt, amit annak neveztél, de inkább azt mondom el, hogy szerintem az egóvédelem nem feltétlen csúnya dolog. Bizony, megvédem az egómat, ha kell, mert szükségem van rá, az egóm nélkül nem tudnék cselekedni (nem vagyok megvilágosodott szuperguru), nem tudnám segíteni/megvédeni/kifejezni/építeni/stb. magamat/másokat. Pedig a természetes eszem meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy ezeket kell tennem. (Védeném haraggal is, ha úgy hozná a helyzet, de jelen esetben a szimpátia-antipátia terén belül vannak az érzelmeim, azt meg szerintem kifejeztem.)

"Bűn, nem bűn, vétek, vagy egyszerűen ő így működik" - talán igazad van, és ez már szőrszálhasogatás, számomra mégis jelentéssel bír, hogy nem valami múltbéli adok-kapok miatt tartom magam távol sportembertől, hanem egy (a blogjából szerintem ma is kiolvasható - erről részletesen ott, ha érdekel) viselkedés miatt. A régi sérelmeket már feldolgoztam, újakat viszont nem akarok szerezni. Érted...?

A gyerekkori szarban turkálásról írtakkal egyetértek, de olyan árnyalatokat látok belekeveredni a turkálásba, ami - ha az őszinteséget nem is, de - a helyes irányt megkérdőjelezi. (Bővebben erről is ott.)

Halucskától kérdezed: "Ami téged illet, leginkább az foglalkoztat, hogy ha úgy érzed, legszívesebben jól tökönrúgnád a drága sportembert, akkor miért nem rúgod tökön? Jogos lenne, nem?"

Ez meg, már megbocsáss, a hülyeség határát súrolja. Szerinted a NANE miért nem karate tanfolyamokat szervez? (amikor ezt írtam, a 21655 még nem volt itt) Az embernek (már csak a rendelkezésére álló idő és egyéb anyagi, lelki erőforrás korlátozott volta miatt is) kell olyan döntéseket hoznia, hogy ezzel nem foglalkozom, inkább távol tartom magam tőle. (Nézd csak, mit mond a názáreti ezügyben tanítványainak: 12. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. 13. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. 14. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.)

Szó szerint emlékszem mit mondtam sportinak, amikor megszakítottam vele a kapcsolatot: "Most egy darabig ne erőltessük a találkozást!". (ez a "darab" még tart, talán egyszer vége szakad, nem mondtam le róla végleg) Döntést kellett hoznom, hogy "erőforrásaimból" tudok-e annyit adni neki, amennyit igényel, vagy azzal már mást rövidítek meg, olyat, akit esetleg jobban szeretek, vagy olyat, akiben dúsabban gyümölcsözik a befektetés. Elképzelhetőnek tartom, hogy a te (ti) sporti felé nyújtott segítségetek meghozza a kívánt áttörést, simán lehet, hogy te (ti) ügyesebben szeretitek, mint én (mi), vagy többetek van, amiből adhattok neki. Nem tudom.

Most, amikor itt tartottam a hsz írásában, csöngettek, sporti volt az, hozott egy nagy rakás gyümölcsöt a kiscsajnak köszöntésképpen. Megköszöntem szépen (a kiscsaj nevében), de nem hívtam be, mert a csajok aludtak és most fontos, hogy itt nyugi legyen - sporti pedig egy felkavaró fickó. Azt mondta, legyek jó, igyekszem.