Tűzfolyam

 

varázslat csillan
belém csókol
arcodba temet

 

sóhajod kacér
néha elalél
bennem a képzelet

 

szendergő tűz
remél gyáván
halkan lobogva fáj

 

szívem mint
letarolt táj
nem beszél

 

csak sodródó
levélként hord
hátán a szél