Angyaltánc

vérvörös élet
bíbor nyár ha
szítom lángját
dübörögve fáj
csöppekben hulló
izzó napsugár
őrizném pereg
szenvedek
 
nyitott kezemben
annyira szép
lassan belém ég
az élet vakítva
lüktet magja
éhesen szökken
burok nő köröttem
elfedve nyomát
az idő szárnyain
repülök tovább