Szemeiden át

szemeiden át más
világ melyben
lecsengő dallam
tündököl nincs
fájdalom nincs
gyönyör csak a
csend mi örülve
fáj félve örül
ahogy ürül belőlem
a múlt vajúdva
más jövőt szeretve
izzót szenvedőt
forró lávaként
temetve szívem
hamuját kavarva
hóvirág nyílik
bennem mint egy
újabb hajnal mikor
kibontott aggyal
szívtam magamba
minden égi fényt