Valami kimúlt

Valami kimúlt, s kisimultan
fekszik a bennünk hempergő
időben. Mint isteni redőben,
emésztődik bennünk a múlt,
mint megannyi elgurult emlék,
akár a lét és a nemlét.

Kocsonya az Idő, rezdül,
ahogy nap napra nő. Létbe
fagyva lüktet a vér, s ahogy
magába zár a tér, belénk
szívódik a múlt, s köröttünk
annyi elgurult emlék: talán
a lét, talán a nemlét...?