Kristálykalapács

 

csak hull odakinn
ólmosan közénk a
csönd varázsol
vonagló jövőt
hogy hiába adtunk
hitet és erőt

 

holott majd'
beledöglöttünk
amíg minden
érzést belénk
fagyasztott a
múlni látszó nyár

 

mert azt hittük
ennyi jár de csak
hull odakinn
sósan ólmosan
s álmosan bújnék
beléd mint pergő
lomb közé a szél

 

álmosan bújnék
mert szívemig elér
még e csobogó
nap-patak lágyan
hallgatag simítanám
szádra a szenvedély
gyöngyeit

 

vagy szagolnám bomló
fürtjeid helyét a
párnán jöttöd várnám
lelked megkívánnám
ha a rusnya múlt nem
feküdt volna közénk