Most kaptam meg Szabó Magda: Hullámok kergetése című könyvét, mely utazási élményekről szól. Mivel a Firenzével foglalkozó rész nem több, mint 10 oldal, hát gyorsan elolvastam. A lényeg benne a csalódás, hogy hiába jutott végre álmai városába, a nagy tömeg miatt rettenetes volt. (Megint nagy elégedettség fogott el amiatt, hogy viszonylag kevés olyan emlékem van, amit a tömeg tönkretett volna, de nem ezért írok most ide. )

Érdekes volt, hogy a négy napos eszméletlen szenvedés befejezéseként az utolsó délutánt Fiesoléban töltötték, ahol végre megpihenhettek, ahol kárpótolva lettek.

"Autóbusz vitt fel a ciprusszegte úton a hegyekbe, és itt végre csend, illat, hűvös és béke fogad, nem hallom a turisták állandó ordítozását....Letelepszünk a hegyoldalon. Virág és bokorillat, súlyos, édes, nyári lehelet. Alattunk a város...Minden csak dereng, minden olyan, mint az álom. Nagyokat nyelek, szomjasan, riadtan, a késői, de mégis betelt gyönyörűség megvisel."