„Ezek az esetbemutatások az én szememben kb. annyit érnek, mint ’X-nél vadludak a hagyományos szójaföldön legeltek’…”

 

Mint az „In an Autumn Garden” jelenlegi hallgatójának – kéretlenül – különböző dolgok jutnak eszembe. Jeffrey Smith (aki talán végzettségét tekintve jogász) írja a ’Seed of Deception’ című könyvének 47. oldalán, a ’Wisdom of the Geese’ a fent idézetteket. MG és mások is idézik később. Az empíria különös dolog: valamit látunk, de pontos okok nélkül és a magyarázat nem feltétlenül származik a megfigyelő (itt C. F. Marley, egy idős mezőgazdasági szakíró) felkészültségéből.

 

A madarak nem igazán íz alapján táplálkoznak. Nyelnek. Többnyire a látásukra hagyatkoznak (a szaglás is segíthetne, de a növényevő madarak nem igazán erről híresek), és lúdfélék esetében az anyjuk és társaik ’botanikai’ ismereteire. Én is láttam, hogy Skandinávia fjordjainak egy részét hogyan borította el a százszorszép azt követően, hogy a kanadai lúd (Branta canadensis) megjelent és ezt érintetlenül hagyta. Szóval széppé alakította a parti vegetációt.

 

Gyerekkoromban voltak galambjaim. A magkeverékben sárga felesborsó is volt. Egyszer zöld színű felesborsót kaptam, s a galambok mindent megettek kivéve ezt. Idő kellett hozzá, míg bizonyosak közülük megették. Az alak, a nagyság teljesen azonos volt, csak a szín tért el. Ha a kétféle felesborsót adtam, akkor mindig a sárgát ették ki közüle. Ezért gondolom, hogy a választásban nagy szerepe van a látásnak. (Most felejtsük el, hogy milyennek láthatják a sárgát és a zöldet.)

 

Arra gondolok, hogy előfordulhat, hogy különböző fejlettségű két növényállomány közül az egyik fogyasztását a madarak előnyben részesíthatik. Például a sárgásabb, fiatal leveleket a zöldebb idősebb és a barnás, már hervadó levelekkel szemben. Magyarul, ha a hagyományos és GM-szója nem volt azonos fenológiai állapotban, vagy nem azonos ’izogenikus’ vonalhoz tartozott, akkor nem csodálkoznék, azon hogy van preferenciában mérhető különbség. Viszont semmi köze nincs ennek a géntechnológiai úton való módosításhoz, csak a fejlettséghez, vagy a fajtára jellemző színhez és a lúdfaj látásra alapozott táplálkozási preferenciájához.

 

Más a helyzet BG ugróvillás kísérleteivel, ahol három ugróvillásfaj közül egy előnyben részesítette a Cry1Ab-toxint nem tartalmazó tarlómaradványokat. Ez esetben olyan táplálkozásról van szó, ahol kontakt olfaktórikus (a szaglás analógja) és táplálkozási receptorok vizsgálják a jellemző beltartalmat; és fagostimuláns vagy antifidáns hatás dönt a fogyaszthatóságról.

 

Durván más: A farmerpereknek utána lehet olvasni. Egyikben sem a magot fújta át a szél (bocsánat), hanem a pollen porozta meg a szomszéd növényeit, amiből az magot fogott és vetette el a következő évben. Ennek keresgélésére nem érzek kedvet, de talán ha már te említetted ki is fejthetnéd bővebben.