nu, sápadt arcú trúú kjúrosok!
ugyan tudom, hogy beszéltünk már róla, de ha valaki esetleg nem olvasta volna a cikket... (ahogy eddig én sem)
A legnagyobb popikonokkal is előfordul, hogy hullámzik, sőt akadozik az energiatermelésük. A legnagyobb fejlesztők üzemzavarairól készített szakmai jelentések olvashatók itt: a pop legnagyobbjainak lemezen manifesztálódott üzemi balesetei. A WAN2 megvilágítja a legjobbak leggyengébb pillanatait.
2006. december 22.
12. Trombitás Frédi
The Cure: Wild Mood Swings / 1996 Universal
Vádirat
Az 1989-es, a Cure-életmű csúcspontjának tartott Disintegration után már minden lemez megjelenésekor elterjedt, hogy itt a hattyúdal, a The Cure mégis a mai napig működik – bár ne tenné. A 1992-ben megjelent Wish még zeneileg is viszonylag innovatívan dokumentálta egy depresszióval és alkoholizmussal viaskodó popsztár napjait, az ezt követő Wild Mood Swings viszont maga az elszabadult bipoláris őrület. A borító nem hazudik: a hosszában kettéhasadt fejű bohóc találó szimbólum. A The Cure a Wild Mood Swingsen úgy kapkod minden után, mint zenebohóc a hangszerboltban – az eszetlenül megpakolt kosárnak végül leszakad a füle.
Hogy történhetett?
Bár a The Cure-t általában Robert Smith egyszemélyes, zenészekkel kiegészített ámokfutásának tartják, a gitáros-szaxofonos-billentyűs Porl Thompson és a dobos Boris Williams távozása nem tett jót a Wish utáni darabokkal. A Wild Mood Swings készítésekor Perry Bamonte maradt meg Smith mellett az eredeti felállásból. Az album minden újító szándéka ellenére önismétlés. Robert Smith saját karikatúrája: szerelmetesen hisztizik vagy vonósokkal lágyított, patetikus elmélkedésekbe bonyolódik az élet és a szerelem mulandóságáról. Zeneileg a The Cure szemérmetlenül nyúlja korábbi önmagát: a Mint Car a Friday I’m In Love-val, az idegesítően latinos 13th a Caterpillarrel mutat erős hasonlóságot, és így tovább. Ahogy a műfajilag túlbonyolított albumokon általában, itt is rengeteg közreműködő zenész hegedül, csellózik, trombitál, szaxizik, de a sokszínűség helyett zavaros csapongás az eredmény.
Védőbeszéd
A Wild Mood Swings életvidám fordulatai hallatán a gruftik nyilván azonnal belehánytak fekhelyül szolgáló koporsójukba, ám az album erénye éppen abban rejlik, hogy ismét megpróbálja eloszlatni a The Cure-t körüllengő gótikus hullaszagot. Sajnos ezt émelyítően édeskés toalett-illatosító spray-vel teszi.
Legjobb rossz pillanatok
A Jupiter Crash lírája gyönyörű párhuzamot von egy szomorkás tengerparti randevú és egy távoli kozmikus esemény között. A két utolsó szám, a Treasure és a Bare pedig tökéletes aláfestő zene szakításhoz. De egy fájdalmasan hosszúra nyúlt életmű lezárásához is az lett volna.
