hát, őszintén, én - bár nagy idealista vagyok - de nem tartom túl okosnak az egész világ rendje ellen való cselekvést, mert abból úgyis csak a szenvedés lesz. inkább az adott körülményeken belül igyekeznék alkalmazkodni, hogy mindenki voldog legyen.

az ismerősöm, ha nem tartotta volna otthon, maga mellett minden gyerekét az iskoláig, többet is adhatott volna nekik és maga is boldogulhatott volna. így ma egy elhasznált, kiégett, kellemetlen nő, aki "feláldozta az egész fiatalságát a gyerekeiért". ő akarta így, de most kimondatlanul is őket kárhoztatja. tudod, az az idill, amit kifelé mutatnak sokszor ezek a családok, sokszor végtelen fáradtságot és fásultságot rejt. és most megy vissza, egy munkahelyre, ahova utál bejárni, hiszen már elszokott attól, hogy normálisan felöltözzön és emberekkel kommunikáljon.