Úgy látom mindenki alszik így van időm egy kicsit hosszab lélegzetvételű hozzászó-

lásra. Olvasom már pár napja a fórumot reagálva egy-két mondatra írok pár sort.

Szerintem máshogy látja a dolgokat egy kicsit aki játsza vagy játszotta ezt a játékot, mint egy olyan drukker, aki a "csak" pálya széléről nézi a történteket.

 

Tény, hogy egy nehéz csoportból jutottunk tovább és szerintem a szakvezetés is a

norvég ill. az angola elleni győzelemmel számolt komolyabban.

De kezdjük azzal, hogy egy bravúrgyőzelemmel kezdtünk amiben csak reménykedni

lehetett és semmit sem levonva a csapat érdemeiből úgy éreztem a dánok azt hitték

megvan a meccs amikor Puki lehúzta a rolót. Itt jegyezném meg, hogy Fazekas Nándi

egy remek kapus és aki látott már Gummersbach meccset az tudja Nándi nem vélet-

lenül véd a Bundesligában. Szerintem egy kicsit elment az önbizalma a dán meccs

után és valljuk be nem arra gondoltunk, hogy a frissen honosított kapusunk lesz az

első számú hálóőr. A csehek ellen már felvillantotta micsoda képességekkel rendel-kezik. Valaki már írta és egyetértek vele, hogy később derül ki micsoda értékes a dá-

nok elleni győzelem, mert szerintem nem bánhatjuk, hogy velük  kezdtünk és nem mondjuk az utolsó csoportmeccset játszottuk ellenük. Horvátokkal is végig parti-

ban voltak a cseheket, oroszokat is megverik. Meglepne, ha nem így lenne. Szerintem még a végelszámolásnál is ott lehetnek.

Aztán jöttek a norvégok és a CSAPAT megérdemelten gyűjtötte be a két pontot. Hal-kan jegyzem meg, hogy Lunde végleges kiállítását nem tudták feldolgozni, betliztek 

is a belső embereik, de hát ez legyen az  ő gondjuk. Angola kötelező volt, kicsit féltem a csehektől, de a CSAPAT megint kis megingást eltekintve kiváló volt.

 

Igazából most kezdődnek a viták. Tudomásul kell venni, hogy van egy játékosanyag

amiből a kapitánynak építkeznie kell. Ne felejtsük el Perez, Lalulska, Buday vagy ép-

pen Putics hiányát, akik mind belső emberek és mennyi variációs lehetőség még. Pont azok után, hogy horvátok ellen a belső hármasunknak ment kevésbé és így nem tudtuk felvenni a lépést velük.

Iváncsik Gergő, Gál Gyula, Ivo Diaz, Nagy Laci a maga posztján már most klasszisnak számít, de a jobb szél előtt is le a kalappal.

Császár Gabinai is még rutin kell, Ilyés Feri maga alatt, támadásban önbizalom nélkül

szinte már nem mer kapura lőni, pedig több van benne bizonyította már bajnokok ligája meccsen komoly csapatok ellen. Mocsai Tamás úgy gondolom hozza amit tud

tőle sokkal többet nem várjunk, ő is sokat fejlődött.

És a nagy vitatéma Nagy Laci. Tény tőle több gólt várunk több klasszikus átlövésgóllal. Ilyen fizikai adottságokkal ebből többet kellene vállalnia. Azért kíváncsi

lennék a kapitány milyen feladatokat bíz rá és mennyire kéri ezt tőle vagy sem ill. miért nem látunk tőle ilyen kinti lövéseket. Gondolom a Barcelonában nem várják el tőle, hogy mondjuk 10 átlövése legyen, hiszen azért ott klasszis játékosokkal van körülvéve és jobban eloszlik az átlövések aránya. A válogatottban meg igazából  csak akkor vállalja el, ha már nagyon érzi, hogy várják tőle a megoldást.

Azt hiszem jó úton haladunk és ha majd beérnek és rutint szereznek olyan képes-

ségű játékosok mint Nagy Kornél, Putics Barna, Császár Gabi lesz még okunk sok-

szor szorítani ezért a  csapatért.

 

Visszatérve a jelenbe büszkék lehetünk erre a csapatra amit eddig nyújtott, de azért

maradjunk két lábbal a földön. A horvátok is annyit adtak ki magukból amennyit kellett effelől senkinek ne legyen kétsége. Nekik több, szinte az összes játékosuk világklasszis és ezt folytathatnám a soron következő spanyolokkal. Igaz a mai gyors kézilabdában minden lehet, de azért kétszer harminc perc során megmutatkozik a csaptatok közti különbség. Olimpiai és világbajnokok, igaz nem kell félni tőlük, sőt egy edző mondja azt gyerekek nincs mese nyerni kell. Itt nem lehet kibbekelni egy meccset egy góllal. Valaki ezt is írta már, ha nem verjük meg az oroszokat ne is ábrándozzunk és ez valahol rendjén is van ez a realitás, ám ez az orosz csapat is kissé foghíjas, de azért nagyon kemény lesz.

 

Na röviden ennyi úgysem ért mindenki velem egyet lesznek még itt érvek-ellenérvek pro és kontra.

 

A lényeg hajrá magyarok, haljatok meg a pályán a címeres mezért és bármi legyen az eredmény mi büszkék leszün rátok, mert a kézilabdához így lehet kedvet csinálni a gyerekeknek és akkor nálunk is lesznek világklasszisok!!!!