Nem tudom mi a szösz jött rám, de be kell tennem ezt a verset.  Legalább rengetegszer elnyikorogtam most éppen egymás után és teljesen elérzékenyültem.

Anno domino sok-sok éve, Darvas Iván énekelte.

 

 

Konsztantyin Szimonov

  

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.

 

 

Ez meg a másik, amit a fenti vers/dal elött trilláztam (szintén vagy huszonhatszor). Még fiatal lány voltam mikor elöször hallottam és nagyon megszeretem.

Rutkai énekelte, de már nem emlékszem kivel!

 

 

Mért jó a jó napot?
Szentirmai/Bradányi

 

Azt mondod: légy boldogabb,
de nem mondod, kivel?
Az ember mindig hallgatag,
ha búcsúzkodni kell.

Azt mondod, hogy véget ért
a vágy, az érzelem,
életünkbe visszatért
a józan értelem.

Mért jó a jó napot?
Mit ad az adj isten?
Mért lesznek holnapok,
ha nem leszel velem!
Ki szól rám csendesen,
ha néha rossz vagyok?
Ki mondja meg nekem,
mért jó a jó napot?

Kérdésekre kérdéssel
válaszolni kár,
szép volt, amíg tarthatott,
de sajnos vége már.

Mit mondhatok most neked,
mit nem mondtunk el még?
Tudom, épp úgy fáj neked,
hogy minden véget ért.

Mért jó a jó napot…