A népi bölcsesség szerint a suszternak lyukas a cipője, a szabónak rongyos a nadrágja, a tanítónak neveletlen a gyermeke… Bizonyára folytathatnánk a sort a borásszal és a többi szakmával is.

A közmondás megfigyelés eredménye, amit a mester környezete vett észre a mesterrel kapcsolatban. Mondhatnánk úgy is, hogy minden bizonnyal a mester tökéletes munkát végzett, vagy legalábbis arra törekedett, de ennek ellenére nem vette észre (vagy látta, de már nem volt hozzá fizikai és lelki ereje) a saját maga iránti „igénytelenségét”.

 

Tapasztalatom szerint a jó szőlőből sem lesz mindig jó bor, mert bár lehet valakinek igényesen, szépen megművelt szőlője a borkészítéshez, kezeléshez, tároláshoz az esetek többségében csak keveseknek ideálisak a feltételei és akkor még a hozzá való szaktudásról, tapasztalatról nem is beszéltünk.

 

Ezért a saját boromat is csak „félve merem kínálni”, mert a magamét én mindig meg tudom inni, de nem szeretném azt másra ráerőltetni.

Borminősítésen tanultam: Ha megkínálnak egy pohárral és abból kérnél még egyet, akkor az a bor már megérdemel egy oklevelet.

 

Szóval, kérek mégegyet!