Vasútbarátként csak annyit tennék hozzá (vasutascsaládban nőttem fel, valszeg a több generációs vasutasság nálam megtörik), hogy én is utálom a kis hülyegyerekeket, akik ha meglátnak egy mozdonyt, akkor megszűnik a külvilág, és majdnem elüttetik magukat (láttam érdekes eseteket)...
A remegéshez meg annyit fűznék, hogy tudom ajánlani a downhillezést. Én az után szoktam remegni, miután a falu melletti dombok lejtős erdei útjain lezúzatok. Egyszer 60-nál elszakadt a hátsó fék bovdene egy hajtűkanyar előtt... Utána egy hétig remegtem, és nem mertem felülni a kecskére...