Valaha Istenek voltunk

feküdni csendben ketten
túl a Mindenen
mint két kielégült Isten
cirógatva moccanni
egymásban
hagyni hogy ránktelepedjen
az Idő és emlékké
kristályosítsa lelkünkben
a Jót
hogy magunkba zárhassuk
a Fényt
hogy emlékezzünk arra:
valaha Istenek voltunk
s néha azok vagyunk
ma is, holnap is