Húúú, szurkolótársak!

Meglep ez a savanyúcukor szopogatás, a mai meccsel kapcsolatban...:-)

Nekem a mai meccsel semmi gondom: le kellett játszani! Megtörtént, nyertünk, sebek nélkül (ez utóbbit reméljük).

(megjegyzem: egy ilyen mentalitású csapattal VB-t lehet nyerni. Hiszen mindig annyit adnak ki magukból, amennyi a győzelemhez kell! Ez komoly erény...

Viszont a tegnapi norvégok elleni meccsen volt egy momentum, ami elgondolkodtató számomra (... és nem fikázás!). 5-6 gólos előnyünknél a norvégokon látszott a tanácstalanság, imitt-amott a megrogyás jele: amit csak lehetett elhibáztak (hárítottunk), majd aztán szolidalitást vállalva mi is ezt játszottuk: elszórtuk a labdákat! Ahelyett, hogy hideg fejjel "kivégeztük" volna őket (8-9-10 gólos előnyre váltani a rogyadozásukat)... és ezután jöttek fel 2-re...

Az egészséges-kegyetlenség nincs meg bennünk. Pedig ez lenne a profizmus akárhanyadik jele...:-)