Tegnap megint megnéztem a Véres Vasárnap c. filmet.

Kisérteties a hasonlóság, még a vasárnap is stimmel, na jó, nálunk nem használtak éles lőszert.
A felvonulást szervezők békés rendezvényt akartak, de a brit katonai előkészületek szerint így is, úgy is vérfürdőnek kellett jönnie.
Néhány tucat fiatal a hivatalosan bejelentett, békés tömegből álló gyűléstől pár száz méterrre kövekkel dobálta a katonákat (senkinek nem esett baja), mire az osztag előkapta a fegyvereit, és válogatás nélkül a fiatalok felé, a tömeg felé támadt.
Kirontottak a páncélosokból és szabályos harctéri alakzatban sorra szedték le a menekülőket, akik között rengeteg nő, gyerek, és lassan mozgó idős is volt.
Valami 13 halottat ejtettek.

http://en.wikipedia.org/wiki/Bloody_Sunday_(1972)

u.i.:
ha nincs kedvenc tévéshow-d, akkor nem is vagy igazi amerikai (hehe, ezt ne vedd sértésnek, már az igazi magyarnak is van kedvenc tévéshow-ja).
Ez mondjuk onnan is látszik, hogy a polgárjogi és emberi jogi harcaira büszke pógár odaát körberöhögne téged, ha ilyesmit hallana tőled, hogy "tudni lehetett, hogy másnap balhé lesz, és NEM SZABAD az utcára menni".
Ezen ők már 40 éve túlléptek, és mi sem szeretnénk megrekedni ezen a "csak fogjuk be a szánkat, mert beverik a pofánkat" szinten.
Felnőtt emberek vagyunk, és nem fogjuk magunkat a kádári logika mintájára öncenzúrázni, és megkímélni a hatalmat a tüntetés okozta kellemetlenségtől.
Könnygáz és gumilövedék-zápor ellenére SEM.

Mindenesetre nem esik ínyemre látni, hogy egy magát baloldali meggyőződésűnek valló ember pillanatok alatt ledobja magáról az univerzálisnak hitt elveit, és az erősebb, brutálisabb oldalára áll, a gyengébb, civil ellenében.
Legyen a téma okt. 23 vagy Izrael.