Tehát a következő hét képet választottam én eredetileg 100ÉM borítónak:

 

Totem: Kicsit olyan bádogemberes arc, a technika vívmányaival belül, ugyanakkor vörösesbarna homokszínben, kötéllel a nyaka körül. lehet, hogy nem a legjellemzőbb, de nekem tetszett.

 

Ha eljön a holnap: Baljós, mesés, sötétszürke, vízbefúltemberes kép, illik a regény sötétebb tónusaihoz, és a végkifejletéhez is, ahol a vihar visz el mindent. Ez lehet a másnapi helyzet.

 

Álomvilág: Szerintem ez a legjellemzőbb, sikerült is megtalálni. Egymásból nyíló szobák sorozata a regény is, ahogy az öreg José Arcadio álmodja, ahonnét egyszer majd nem sikerül visszatalálnunk, de hová is? Vajon mi olvasunk, vagy minket is olvas valaki?

 

Napfényre várva II.: Ezt is sikerült félig kitalálni. Magányos, kiszáradt fa, talán egy feszülettel a törzsén. Vagy csak a fény játéka. Mint a nemzetség, amelynek nem adatott még egy esély ezen a világon.

 

...Szövevényes...: mint a regény, mint az élet, mintha behálóztak volna mindenféle gyökerek minket is, és mintha a kép a szabadulás után állapotot mutatná, ami igazán csak a semmivé válás lehet. Valahogy ez senkinek nem jutott eszébe.

 

Hazafelé: Ezt is sikerült kitalálni. A regényben is fontosak a nők, ők tartanak össze, de mégis, akik családtagok, azokból nem hajt újabb hajtás, aki meg képesek életerős gyermekekre, azok nem családtagok.

 

Domblakó: Ezt is sikerült megfejteni már. Lejtős dombon álló magányos fa. Csak ennyi, de a hangulta és színei illenek.

 

Köszönöm, hogy játszottatok velem.