Én is hozzászólnék egy "picit" a témához. Nem vagyok ugyan vadbiológus, kynológus vagy kutyatenyésztő, ráadásul nő lévén még megfelelő vitapartner sem Seregély számára :-)
Tulajdonképpen nem is vitatkozni akarok, csak elmorfondírozni ezen a "kilövés-ügyön".
Egy másik topikban már elmondtam a véleményemet, tehát tulajdonképpen itt is ismétlem magamat.
Abból a gondolatból indulok ki, hogy tulajdonképpen minden vitatkozó fél egyetért abban, hogy legjobb volna, ha egyetlen kutya sem kerülne az erdőbe (vagy az utcára).
Ez eddig OK is volna. De mit mond az egyik oldal? Azt, hogy az erdőbe tévedő kutyákat válogatás nélkül ki kell lőni, mert potenciális ellenségei a vadon élővilágának. A másik oldal szerint elfogadhatatlan a kilövés, tehát marad az altatópuska, valamint a befogás más módozatai.
Azonban a dolgok nem ennyire egyszerűek. Mert egyrészt azt az álláspontot én sem tudom elfogadni, hogy minden nyomorult kóbor állat, aki valamelyik vadgazdálkodás területére tévedt, attól a naptól kezdve, hogy gazdátlanná vált, (vagy egyéb okból az erdőbe került), másban sem töri a fejét, mint az ottani élővilág pusztításában. Ugye mindegyikünk tud egy sereg példát, az út szélére kitett ölebtől a sánta vagy más módon sebesült jószágig - miért kellene azonnal célkeresztbe kerülniük? A vadásznak/vadőrnek igenis meg kell néznie, mire lő. Ha mód van a befogásra, és adottak a feltételek, és netalán még állatvédők is vannak a közelben, akik saját idejüket, munkájukat, sok esetben pénzüket áldozzák arra, hogy ezeket a jószágokat befogják, elszállítsák, rehabilitálják, akkor ugyan mi a fenéért ne lehetne velük együttműködni?
Másrészt képzeljük el azt az esetet, amikor mondjuk két-három megtermett, elvadult kutya üldöz és leteper egy menekülő őzet. Remélem, egyetlen állatbarát sem olyan elvakult, hogy azt higgye, ilyen csak a mesékben létezik, hogy csak azok találják ki, akik gyűlölik a kutyákat. Ha már a vadvédelem, természetvédelem nem is szívügye mindenkinek, azért én úgy hiszem, hogy aki a kutyák életét védi, az általában véve minden állat, így a vadon élő állatok életét is tiszteli. Ha ezt a logikát követjük (és miért ne tehetnénk?), akkor lehet, hogy az ökológiai rendszerek működését illetően a legtöbb állatbarát tájékozatlan, a vadga zdálkodás érdekei pedig egyenesen hidegen hagyják, de talán az ő számukra sem közömbös, hogy az őz is érez, sőt, rosszabbul jár, ha három eb csimpaszkodik bele és elevenen zsigereli, mint az egy lövéssel leterített kóbor kutya. A dolgon az sem szépít, hogy azok a kutyák az emberi felelőtlenség következtében kerültek az erdőbe, és csak "ősi ösztönöknek engedelmeskednek", vagy "azért vadásznak, mert éhesek". Ne várjuk el egy vadőrtől, hogy a fent ecsetelt helyzetben ölbe tett kézzel várakozzon. Nyilván meg kell akadályoznia, hiszen ezért alkalmazzák. És be kell látni, hogy az altatólövedék ilyen konkrét esetben nem alternatíva.
(Csak zárójelben teszem hozzá, a gazdátlan kutyák falkába verődve sokkal bátrabbak, és nemcsak a vadakra, hanem lakott övezetben néha még az emberre is veszélyessé válhatnak.)
Szerintem mindkét oldalnak vannak olyan indokai, amelyeket a másik félnek meg kellene hallgatnia.
Tehát a gondolatmenetem most visszakanyarodik oda, hogy az egyetlen ideális, mindenkinek tetsző megoldás az lenne, ha a kutyák a közelébe se kerülnének az erdőknek. Ami szép utópia, ugyebár...
Elégedettek lehetünk, ha csak fényévnyi távolságra megközelíthetnénk ezt az állapotot. Talán nem is annyira lehetetlen, mindazon dolgok együttes alkalmazásával, amelyek már felmerültek itt a topikban. Mentalitásváltás, felvilágosítás, szigorúan szabályozott szaporulat + tenyészteni nem kívánt egyedek ivartalanítása, chiprendszer stb.
De az még nagyon hosszú időt vesz igénybe. És addig... marad a kilövés (?)
Bocsánat a terjengős eszmefuttatásért. |
