Bár ezzel is lehet vitatkozni, de valószínűleg elmondhatjuk, hogy aki hosszabb ideje kedveli pl. a Cure zenéjét, nem ritkán tapasztalhat szomorúságot, fájdalmas sóvárgást, nosztalgiát stb., legalábbis intenzívebben éli át, néha akár tudatosan keresi is ezeket a hangulatokat.
Mielőtt leegyszerűsített hülyeségnek neveznétek ezt a megállapítást, jelzem: valóban az. :) Tiszta sor, hogy erről hosszú, árnyalt tanulmányokat is lehet írni, csupán egy alapgondolatnak szántam, ami remélem, érthető...
Szóval az érdekelne, hogy megfordult-e már a fejetekben, hogy egyrészt nyilván sokkal gazdagabb lett az életetek a Cure zenéje révén, másrészt a zenehallgatás miatt (IS) kötődni kezdtetek az élet sötétebb oldalához, ami nem mindig jó érzés. Bántátok-e valaha, hogy engedtétek kialakulni ezt a tendenciát/"szabad utat" adtatok neki? (Egyáltalán, gondolt-e valaki erre közületek?)