"Agyonlapítani valakit egyetlen szóval... Semmiség! Mi az? Egy légy! ... Az egész életet így lapítja össze a szavak súlya... A holtak súlya. Itt vagyok például én... Azt ti komolyan hihetitek, hogy IV. Henrik még él? És mégis, íme, itt vagyok, beszélek hozzátok, parancsolok nektek, az élőknek, mert ezt én így akarom! ... Na, menjetek! Nézzetek szét a világban! Kel a Nap, az idő előttetek van, hajnalodik. És a nap, ami előttünk van, az majd olyan lesz, mondjátok ti, amilyennek mi akarjuk. Igazán? Ti? Hát, akkor... Üdvözlöm az összes szokást meg hagyományt... Ja, igen, beszéljetek, persze, ismételgessétek a szavakat! Azt hiszitek, hogy éltek?! Csak a holtak életén kérődztök! ... Te lándzsás gyerek, te ebből nem sokat értettél meg!"