"A MIÉP elnöke azt kérte az Orbán- kormánytól, hogy a kialakult európai helyzetben, amikor már egyedül csak a magyar állam határai maradtak meg a trianoni békediktátum által kiszabottnak, a győztes NATO tagjaként érjük el, hogy az ENSZ felügyelete mellett - népszavazást követően! - szigorúan békés feltételek között csatolják vissza Szerbiától Magyarországhoz a Vajdaság legészakabbi sávját, a Tisza és a Ferenc-csatorna által behatárolt, földrajzilag jelentéktelen, de történelmileg is és effektive is színmagyar területsávot, a rajta élő többszázezer magyarral. Hogy újból legyen hazájuk, jövőjük, életkedvük. A javaslat hatására a magyar kormányban "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" és eltelt vagy két nap, amíg Martonyi külügyminiszter éktelen elhatárolódási akcióba kezdett. Ami várható is volt. De hogy a fő érintett Kasza József is csatlakozott hozzá az elhatárolódásban, az már egy másik kérdést vet fel. Azt, hogy oda jutott a magyarság, ahol Kasza van, és az a Takács, aki telefonál, hogy a miépeseket nem akarják látni Csíkszeredában. Később az összes parlamenti párt elítélően nyilatkozott a MIÉP felvetéséről, amely pedig egy olyan vissza nem térő, reálpolitikai pillanatban hangzott el, amelyet nem kijátszani egyenértékű a tudatos nemzetgyilkolással.
Egy biztos: Csurka 1999. június 2-ai bejelentése - sajnos - példa nélküli a '45 utáni magyar történelemben, és bátorsága, becsületessége, kiállása, de mondhatom így is: példamutató magyarságteljesítménye által olyan tartást és büszkeséget ajándékozott a miépesnek, melyet csak kivételes korok kivételes pártvezérei adhatnak. Mert azt a sajtótájékoztatót egyesegyedül csakis a MIÉP elnöke tarthatta meg 1999-ben, az a politikus, aki számára az elfogadhatatlan realitás tudomásul vételére semmiféle magyarázkodás nem adhat érvet. Én úgy éltem meg ezeket a napokat, hogy állítom, azóta jobb, büszkébb, felemelőbb dolog miépesnek lenni, mert erkölcsileg részesedtünk a tettből, amit senki sem tett meg Csurkán kívül. (A dolog nem volt minden előzmény nélkül. Emlékeztetnék rá, hogy 1995 augusztusában a párt elnökségének debreceni ülésén már négy évvel az amerikai agresszió előtt felmerült ez az igény a MIÉP részéről, de akkor nem ilyen konkrétan és nem ilyen reálpolitikailag megalapozottan.)"

Most olvastam a miep.hu-n.