"Nézd, a gazdasági terület szakmai szándéka gondolom továbbra is az, hogy azok a vasútvonalak maradjanak meg, amelyek közúti eszközökkel csak túl nagy vér (értsd: beruházások) árán lennének teljes mértékben kiválthatóak. Ami ma nem 14 vonalat jelent, hanem vagy 4 ezer kilométernyit. (Plusz-mínusz.)"

Nézem, nézem, de a kimenetet változatlanul nem látom. Annyi, hogy be akarunk zárni x kilométert, mert ez valamilyen szempontból előnyös, meg valakinek így tetszik. De hogy a regionális közlekedés rendszerét hogyan alakítják át, milyen szolgáltatást vehet igénybe 5 vagy 10 év múlva az, aki akkor majd nem akar vagy nem tud autóval járni, arról nem szól a fáma, holott az egésznek éppen ez lenne a lényege! Egyébként ezt már tegnap leírtam, de úgy látom nem zavar.
Itt most nem arról van szó, hogy minden maradjon meg, a mostani 14 mellé én is odaraknék még pár vonalat (ha vérző szívvel is), mert (jelen keretek között, de akár felújítva se) nem látom értelmét a közforgalmú személyszállítás fenntartásának azokon a vonalakon. Itt egy rendszert, egy szolgáltatást kellene egészét tekintve nemhogy megreformálni, hanem teljesen új alapokra helyezni. Ehelyett továbbra is ágazati szemlélettel közelít a politika a kérdéshez (mivel az általuk támogatott szakértől ís úgy közelítenek hozzá). Ez pedig többet árt mint használ.

Szakmai hiba: ha Kondoroson "hatalmas" olajvagyon találnak, akkor vagy csővezeték építése célszerű valamelyik finomítóhoz, ha meg nem olyan nagy az a vagyon, akkor attól függően, hogy akkor mi marad még a vasúti térképen, egy rövid csővezeték Kisszénásra, ha az már akkor "isa, por es homou", lehet helyette Csorvás, ha már azt is sóval hintették be, akkor Murony.