Juhász Győző figyelmébe:

Ismét elmondok egy megtörtént esetet, ami a sajtó és a valóság viszonyáról szól.

Évekkel ezelött (kb5 éve) történt, hogy egy papíripari sajtótermék durván és mocskos stílusban megvádolt egy embert. Minden moslékságot kiontott magából a cikk szerzője. Olyan vádakkal illette a cikk célbavettjét, hogy ha a fele igaz, rég főbe kellett volna lőnie magát az illetőnek. A mocskolódás célpontját személyesen ismerem gyerekkorom óta. Kevés hasonlóan tisztességes EMBERT ismerek. Pontosan tudom, hogy a cikkben leírt minden sugalmazás hazugság. Nagyon kevés személyes ismerősöm van a politikusok világában, még kevesebbet becsülök, de ez bennem is felnyomta a pumpát. A nyilvánvaló és durva rágalmazást helyreigazítási kérelem, majd sajtóper követte. A cikk írója az első perctől kezdve tudta, hogy a leírt szavak mindegyike HAZUGSÁG.

Ennek ellenére nemhogy elnézést kért volna ő és a főszerkesztője, beismerve a buktát, újabb mocskolódást adott le az elsőfokú per elvesztése után. Ahova persze nem volt bátorsága eljönni, ne kelljen szembenéznie a cikke sértettjével, ügyvéd jött csak. Ezek után, a hazugság biztos tudatában még megfellebbezték az ítéletet.

A másodfokú eljárásban a cikk írója kénytelen volt beismerni, hogy "költői" vénájából származtatta a leírtakat. Főszerkesztője jóváhagyásával.

Az elvesztett másodfok után egy apró kis semmi írásban közölte a sajtótermék a vesztes per tényét. A megítélt kártérítést azóta sem fizették meg, azért újabb pert kellene folytatni.

Egy ilyen dologgal emberileg össze lehet törni valakit, egy életre megkeseríteni.

Az eset nem egy délamerikai terror junta alatt, hanem a XX. század végén Magyarországon történt.