Előttem zárt ajtó, a remény túl távol

lehetne akár itt, most, lehetne bárhol

fénytelenül, ha visszanézek mindent

keresve az elveszett kincset

találok sok elhullajtott könnyet

a jövő bántással fenyeget, egyre

a jövő itt a küszöbön, megrekedve

súgja: ne szeress többé, senkit, soha

hiszen az élet itt, ott, mindig mostoha.