dr. Molnár Lajos úr
egészségügyi miniszter

Egészségügyi Minisztérium
Budapest
Arany János u. 6-8.


Tisztelt Miniszter Úr!

A január 8-án nyilvánosságra hozott kórházi struktúra átalakítási javaslat kapcsán írok Önnek. Engedje meg, hogy ezúton erősítsem meg a Fővárosi Önkormányzat elkötelezettségét a megkezdett reform iránt, és támogatásomról biztosítsam annak végrehajtását illetően. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének ésszerűsítése érdekében – szinte egyetlen önkormányzatként az országban – a Főváros eddig is sokat tett: kórházak összevonásával és megszűntetésével összesen 1450 ággyal csökkentettük a felügyeletünk alá tartozó intézmények szakellátási kapacitását. Mindezt úgy tettük, hogy az ellátás biztonsága egyetlen percre nem került veszélybe Budapesten.

Éppen ezért, az általam is fontosnak tartott reformok sikeres végrehatása érdekében fogalmazom meg most aggályaimat a Regionális Egészségügyi Tanácsoknak megküldött miniszteri javaslat ütemével és néhány tartalmi elemével kapcsolatban. Félek, hogy három hónap alatt nem lehet sikeresen és biztonságosan elvégezni három év munkáját, és aggódom, hogy a tervezett lépések a várttal ellentétes eredményt hoznak.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény, valamint a miniszteri javaslat az alábbi ágyszám változásokat irányozza elő:

• A Törvény értelmében a Közép-Magyarországi Régióban az aktív ágyak több, mint 30%-át (5785 aktív ágyat) kell megszűntetni, ami öt megyei kórháznyi ágynak felel meg. Ez egyébként azt is jelenti, hogy az országosan leépíteni tervezett 15 843 ágy jóval több, mint harmadát Budapesten és Pest megyében kéne megszűntetni.
• A miniszteri javaslatból nyilvánvalóvá válik, hogy, a fővárosi tulajdonban lévő intézmények vonatkozásában több mint 25,6%-os lenne a csökkentés. Az Egészségügyi Minisztérium a Fővárosi Önkormányzat 7881 aktív ágyából 1977 aktív ágyat javasol megszüntetni (ez két megyei kórháznyi aktív ágy elvonását jelenti.)
• Az aktív ágyak jelentős leépítése mellett a krónikus ellátás vonatkozásában a Törvény a KMR krónikus ágyait 1147 krónikus ággyal kívánja megemelni a jelenlegihez képest. A Fővárosi Önkormányzat intézményeiben ez a jelenlegi 3537 krónikus ágyszám 488 krónikus ággyal történő bővítését jelenti.

A tervezett változtatásokat 3 hónap alatt nem tartom megvalósíthatónak. Az ilyen nagyságrendű ágyszám-csökkentés veszélyezteti a fővárosi önkormányzati intézmények betegellátását. A fővárosi lakosok biztonságos betegellátását 836 aktív ágy megszüntetése esetén (szemben a minisztériumi 1977 aktív ágycsökkentési javaslattal) még biztosíthatónak tartom.

A javaslatban a fővárosi önkormányzati intézmények aktív ágyszámának csökkentése az ellátási szükségletekhez viszonyítva egyes szakterületek tekintetében is aránytalanul magas (mindazok ellenére, hogy az intézményeink több szakma vonatkozásában magas progresszivitású ellátást végeznek, sok esetben országos ellátási kötelezettséggel), míg a krónikus ágyszámok növelése aránytalanul alacsony. Fontos szem előtt tartani, hogy bár a krónikus ágyak száma a javaslatban emelkedett, a krónikus ágyak növelése nem helyettesítheti az aktív ágyak csökkentését, mivel akut ellátást a krónikus ágyakon végezni nem lehet.

Amennyiben az egészségügyi ellátás a miniszteri javaslat szerint alakulna át, abban az esetben nem csak a Főváros, hanem Pest megye lakosainak ellátása is veszélybe kerülne, ugyanis a KMR akut ellátásának nagyon jelentős része a fővárosi önkormányzati kórházakban történik.

Azok a betegek, akik bár jelenleg a területi ellátási kötelezettség szerint a fővárosi intézményekhez tartoznak, de jelenleg más egészségügyi intézményhez fordulnak, a jövőben az általános ágyszám csökkentés miatt vissza fognak térni a fővárosi önkormányzati intézményekhez, s ellátásuk – a korábbi gyakorlattól eltérően - itt fog megtörténni. A jelentkező többlet betegellátási igények (az általunk javasolt 836 aktív ágyszám feletti további csökkentés esetén) a biztonságos betegellátást megingathatják.

Egyes szakterületek ágyszám javaslatait is kritikusnak tartom. Pl.: A fővárosi önkormányzati intézmények vonatkozásában a belgyógyászati (29%-kal történő ágyszám csökkentés), szülészet-nőgyógyászati (41%-kal történő ágyszám csökkentés), traumatológiai (10%-kal történő ágyszám csökkentés), intenzív (17%-kal történő ágyszám csökkentés), sebészeti (40%-kal történő ágyszám csökkentés), sürgősségi betegellátási (21%-kal történő ágyszám csökkentés) szakellátás területén, valamint a gyermekellátásban (31%-kal történő ágyszám csökkentés).

Tájékoztatom Önt arról, hogy az intenzív betegellátás vonatkozásában különösen szembetűnő az a probléma, hogy a Törvényjavaslat és a miniszteri javaslat alapját képező ágyszámok kapcsán fél évvel korábbi finanszírozott ágyszámok szolgáltak a számítások alapjául. Ez különösen azért jelent problémát, mivel 2006. második félévében egészségügyi miniszteri hozzájárulással történt meg a fővárosi intézmények intenzív ágyszámának 33 aktív ággyal történő megemelése, amely ágyszámok a jelenlegi javaslatban nem szerepelnek.

A Fővárosi Önkormányzat nem tartja elfogadhatónak a Schöpf Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ Kht. megszüntetését, mivel az intézményben a szülészet-nőgyógyászati ellátás mellett a Fővárosban speciális, nagy hagyományú koraszülött ellátás folyik, amely hozzájárult a fővárosi koraszülött halálozás visszaszorításához. Az intézményen kívül csak a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján van lehetőség a rendkívül súlyos koraszülöttek ellátására (P.I.C.III.). Mivel a miniszteri javaslat alapján Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ Kht.-ban az eddigiekben finanszírozott P.I.C.III. ágyak megszüntetésre kerülnének, ezért a tradicionálisan jól szervezett koraszülött ellátás a KMR vonatkozásában veszélybe kerülhet.


Tisztelt Miniszter Úr!

Aggályosnak tartom, hogy miközben felelős tulajdonosként az elmúlt években folyamatosan racionalizáltuk intézményrendszerünket, és ennek során ágyakat szüntettünk meg, a leépítési javaslat nem vesz erről tudomást és a már csökkentett kapacitást kívánja tovább csökkenteni. Ebben a logikában az a fenntartó „jár jól”, amelyik az elmúlt években nem nyúlt az intézményeihez, hanem hagyta, hogy pazarlóan működjenek.

Átgondolást és egyeztetést igényelnek a tervezett ágyszám csökkentések azon intézményeink vonatkozásában is, amelyekben az elmúlt években jelentős beruházások, fejlesztések valósultak meg címzett támogatásokból, fővárosi önkormányzati forrásból, EIB hitelekből (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Uzsoki utcai Kórház, Szent Imre Kórház). Ezekben az intézményekben nagy mértékű létszámleépítés, ágyszám csökkentés is történt az elmúlt években. A miniszteri javaslatban szereplő ágyszámokkal ezek az intézmények sem lesznek - a többiekhez hasonlóan - üzemgazdasági szempontból fenntarthatóak, a jelentős ágazati és önkormányzati források befektetése ellenére.

Meggyőződésem, hogy a tárca által tervezz mértékű szerkezet átalakítás biztonságosan is végrehajtható: öt vagy akár – feszített ütemet feltételezve – három év alatt. Minderre akkor látok lehetőséget, ha a struktúra átalakításához az alapellátás és a járóbeteg-szakellátás változása is társul, azaz a definitív ellátás egy része az alap – ill. járóbeteg-szakellátás keretei között történik meg (a járóbeteg-szakellátás tárgyi feltételeinek javításával, a finanszírozás átalakításával). Ennek megvalósításában mindenképpen partner a Fővárosi Önkormányzat.

Úgy ítélem meg, hogy a tervezett szerkezet átalakítás a budapestiek részéről abban az esetben eredményezne támogatást, ha a radikális ágyszám csökkentés időben ütemezve lenne, miközben az egészségügyi és a szociális ellátás közötti szektorizált rendszer épülne ki az alapellátás mellett és a fekvőbeteg-szakellátás és a szociális ellátás között. A javasolt fejlesztés során szükségesnek tartom a keresztfinanszírozás törvényi lehetőségének megteremtését a határterületi ellátások területén.

Véleményem szerint, az egészségügyi ellátórendszer egyoldalú átalakítása során az egyes rendszerelemek sérülnek, következésképpen a tervezett struktúra racionalizálása csak abban az esetben valósulhat meg zökkenőmentesen, ha az valamennyi rendszerelem együttes figyelembevételével történik. Úgy gondolom, hogy a tervezett reform sikerességéhez az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásának – valamennyi rendszerelemet érintő, a tényleges költségelemek figyelembe vételével történő – részletes, pontos kidolgozása is szükséges. A reform akkor lehet igazán sikeres, ha az aktív fekvőbeteg-szakellátó struktúra átalakításához kiszámítható finanszírozás is társul, s egyidejűleg azon ellátási formák finanszírozási volumenének emelését célozza meg, ahová a reform folyamán jelentős ellátási feladat helyeződik át (Jelenleg ez a krónikus, rehabilitációs ellátás, járóbeteg-szakellátás.).

Kérem Miniszter Urat, hogy a tervezett nagy volumenű szerkezet átalakítást szíveskedjék átgondolni és a tervezett fekvőbeteg struktúra átalakítása mellett az alábbi reformelemeket szíveskedjék figyelembe venni, azokra hangsúlyt fektetni:
 az alapellátásban és a járóbeteg-szakellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek kiigazítására, az alapellátás fejlesztésére (háziorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi ellátás stb. biztosítása), a járó- és fekvőbeteg-szakellátás összehangolására a fekvőbeteg ellátások kiváltása érdekében;
 a fekvőbeteg ellátó intézményekben a sürgősségi, valamint intenzív betegellátás fejlesztésére;
 háziorvosi rendszer, házi betegápolás, családi gondozás, szociális gondozás, hospice, gyermek hospice tevékenység feltételeinek biztosítására, megszervezésére;
 a rehabilitációs szakellátás szakmaspecifikus fejlesztésére és gyakorlati alkalmazásának fontosságára, az életminőség, korai halálozás elkerülése érdekében;
 a gyógyászati segédeszközök területén a költséghatékonysági és minőségellenőrzési szempontok kialakítására, a felírási és felhasználási ellenőrzésének hatékonyabbá tételére;
 az ápolási szakterület fejlesztésére, az egészségügyi szakdolgozók posztgraduális képzésének fejlesztésére, valamint a képzettségi szintjük folyamatos monitorizálására;
 az önkéntes segítő tevékenység támogatására;
 az egészségkárosodásban szenvedők, fogyatékossággal élők munkahely teremtésének elősegítésére és a szenvedélybetegségben szenvedők munkahely teremtési lehetőségeinek előteremtésére, támogatására;

Továbbá javaslom, hogy a zökkenőmentes szerkezet átalakításához történjen meg az egészségügyi ellátórendszer alappilléreinek megerősítése:
 egynapos ellátás feltételeinek kialakításával;
 betegutak lerövidítésével;
 diagnosztikai és szűrőcentrumok létesítésével, különös tekintettel a leggyakoribb megbetegedésekre (szív-érrendszeri szűrés, daganat – tüdő, prosztata, emlő, méhnyak) – központi diagnosztika és mobil egységek létrehozásával;
 rekreációs központok kialakításával;
 gyógyfürdő ellátások hatékonyabb kihasználásával.

Egyetértek Önnel abban, hogy a lakosság rendkívül nagymértékű gyógyszerfogyasztását vissza kell szorítani. Ennek érdekében szükséges a fokozott ellenőrzés és társadalmi kontroll a gyógyszerrendelés és a finanszírozás falhasználásának területén. Egyidejűleg szükséges lenne növelni a lakosság ez irányú informáltságát a természetes gyógymódok, gyógy-tényezők előtérbe helyezésével.

A járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátást biztosító intézményeink leterheltségét csökkentené a lakosság egészségtudatos magatartásának fejlesztése új technikák segítségével, a jelenlegi betegség érdekeltségű gyógyszer-marketing tevékenységgel szemben. Ehhez azonban javasolom az ágazat által meghirdetendő komplex intervenciós programok kifejlesztését, támogatását.

Tájékoztatom Miniszter Urat arról, hogy a fentiekben említett javaslatok figyelembevételével megvalósítandó reformfolyamatban a Fővárosi Önkormányzat készséggel együttműködik Önnel, egyben remélem, hogy együttműködésünk egy sokkal egészségesebb Magyarország kialakítását célozza meg.

Budapest, 2007. január 10.


Tisztelettel:


Dr. Demszky Gábor