És ha a dilemmát továbbgondojjuk, akkor a most 40-50 közötti generáció, élete teljében, hideg fejjel, éretten, mé nem tud békében élni egymással.

No nem az utánunk jövő és az előttünk lévő generációra gondolok, főleg egymás között.

Csak acsarkodunk, mindenki lesi a saját kis hasznát, tojik arra nagy ívben mi lessz az országunkkal, eszébe nem jut, hogy közös fejjel előrébb tartanánk?

Vonatkozik ez a vezetőinkre, és miránk /meg/vezetettekre.

Most ezek biztos nagy szavak, de ha az unokáinknak el kell mondani mit tettünk az asztalra, mi a szart fogunk mondani?