Mostantól egy időre búcsút veszünk a természet szépségeitől, mert tömény város- és múzeumnézés következik. Firenze nem az a könnyed városka, aminek elképzeljük a neve hallatán, az épületek bizony igen szorosan állnak egymás mellett, terek ugyan vannak, de nem a felüdülést, hanem a nézelődést szolgálják. Szinte alig van olyan hely, ahol meg tudnánk pihenni, esetleg a templomok hűvösében, vagy az elég drága, de nem megfizethetetlen kávézókban. Az utcákon elég nagy a forgalom, főleg a kismotorok zaja dübörög mindenfelé, úgyhogy vigyázni kell magunkra. Persze a legfrekventáltabb helyek le vannak zárva a forgalomtól. A turista és árushadakról már ne is tegyünk említést.

Útitervem kialakításánál szívesebben vettem volna figyelembe a történelmi dátumokat, de ez szinte lehetetlen, két okból is: az egyik az, hogy akkor összevissza kellene szaladgálni a városban, a másik pedig az, hogy alig van olyan épület, amely tisztán megőrizte volna egykori képét, pl. a középkorban épült Palazzo Vecchióban a díszítés leginkább manierista.

Így aztán inkább a földrajzi elhelyezkedést vettem alapul, de igyekeztem azért valami összefüggés alapján fűzni a látnivalókat.