Egyszer már kifejtettem itt - akkoriban alapvetően és számottevően erős jobboldali túlsúlyos topikon -, mennyire bánt, hogy a "polgár" szót - más egyebek mellett - egy párt, vagy pártszerű képződmény, vagy "oldal" (ha így jobban  tetszik) kisajátítja magának. Ugyanis én mindenekelőtt polgárnak tartom magam (neveltetésem, családi hátterem révén), ugyanis régi, sokgenerációs értelmiségi-polgári családból származom, ráadásul még keresztény is vagyok. Gondolom, akik "oldalakban" gondolkodnak egy országban, amely közös, ami valamennyiünké, s eközben szurkolnak, hogy azértse sikerüljön a kormánynak (ami szintén közös) a konszolidáció, valamennyiünk közös üdvére, számukra egészen elképesztő, hogy az ilyen ember, mint én, baloldali (szocdem érzelmű) is lehet. Hiszen a "polgári" és a "keresztény" nyilván csak egy politikai vonulat megtestesítése lehet, ugye? Olyan vonulaté, akiknek tagjainak többsége  mindazt nem mondhatja el magáról, amit én.

Szocdemet mondtam, baloldaliságot, ami sosem volt egyenlő a kádárista populizmussal (világéletemben "ellenzéki" voltam, ami azt a vonulatot illeti, most is az vagyok), sem annak újkori reinkarnációjával, a rászorultságot és hozzájárulást nélkülöző támogatások ígérgetésével (egészségügy, közlekedés, energia, stb.), pl. olymódon, hogy hatalmi szóval csökkentsük az árakat, azt pedig a költségvetés fedezze, akár jogos, akár nem, az egyén esetén. Ugyanez az "oldal" - már az elnevezés is megosztó és árokásó - nevezi magát polgárinak, amely pedig nem szocialista fogalom kéne legyen, követeléseit és programját illetően mégiscsak az.