Ha az ember Maiden-könyvet olvas, akkor az nem múlik el hatás nélkül. Tegnap este nosztalgiáztam. Sok év után elővettem két régi bakelitlemezt, a Seventh son of a seventh sont és a Holy smoke kislemezt.

Azért a zenehallgatásnak istenigazából ez adja meg a rangját. Szépen kivenni egy nagy (vagy épp kis) korongot a méretes borítóból, nézegetni, hallgatni, amint a tű és a vinyl együtt semmi más hanghordozóhoz nem hasonlítható, telt megszólalását, és átélni olyan zenedarabokat, amit már régen hallgattam, de korábban nagyon sokat, így sok év kihagyás után is jobban ismerem őket, mint sok, az utóbbi időben megjelent és hallott muzsikát.

Ehhez persze az is kell, hogy olyan nótákról legyen szó, mint az említett korongokon hallhatóak.

Lassan már tájidegen kifejezés lesz az, hogy felteszünk egy lemezt vagy a lemezhallgatás... hárombetűs kiterjesztésű fájlokká, meg nem fogható, virtuális valamikké silányul a muzsika...