De jó neked, benned van az impró. Csak úgy leülsz, és játszol jókat. És biztosan így is születtél, ritka adottság.

Vajon miért van az, hogy a klasszikus zenészek (nagy részük) olyan nagy misztikumnak tekintik az improvizációt? Vajon miért úgy tanítják az embert, hogy először darabokat játszik, aztán megpróbál rögtönözni. A saját impródból is tanulsz (a hibáidból mindenképen, ha kellő önkritikával hallgatod), de ott nem az a cél, hanem, hogy fölhasználd a tanultakat, és abból alkoss eredetit, újat. Más improvizációjából is tanulsz, de ha csak másolsz, epigon leszel, nem szólista. Epigonokra meg semmi szükség, hiszen ott az eredeti, és az mindig jobb.

Amúgy azért érdekelne, hogyan tud valaki hamisan játszani gitáron. Hangolja be, és nem lesz ilyen gond.