A vámosok már az ókorban is a gazemberek sztereotipiái voltak.  A neki kiszolgáltatott utasok mértéken felüli kizsebelését bizonyos szintű erkölcsi nívó nélkül szinte lehetetlen megállni. Hasonló motiváció indítja a rendőrt is a hatalmába került polgár megalázására.

A román vámosok Nagy-Románia óta elégítik ki a központi elvárást (ti. szívasd a magyart), egyúttal saját  mohóságukat is csillapítják.

A magyar vámosnak - és tegyük hozzá: határőrnek - talán nem volt ilyen központi utasítása, csak egyszerűen zsebre dolgozott. A szituáció különösen elősegíti a primitív ösztönök vadhajtásainak szárba szökkenését. Gátlástalanul megvágja az utast, legyen az román vagy magyar, neki egyre megy. A magyarországiakkal szemben már nem mer így viselkedni, mert fél az esetleges retorzióktól. Ugyanígy a nyugatiakkal is.

Voltam már katonai ügyésznél derék fegyveres erőink bűncselekményei kapcsán. Komoly csoport dolgozik az emberi selejt kiszűrésén, de akárha a maffia csápjait vagdosnák...

Számomra megnyugtató lesz, ha a schengeni egyezmény következtében leszerelik őket, és elmennek végre dolgozni valahová.