Nekem is tetszik!

Ha már elképzelt, vagy valós gyerekkori kísérletekről van szó, nekem példálul az jut az eszembe, amikor a barátnőimmel mindenféle edzésterveket készítettünk (úgy 7-8 évesen talán), ami abból állt, hogy felhúztuk az edzőcipőt (szerintem biztosan Tiszát), lementünk a kibetonlapozott patak partjára, és elhatároztuk, hogy a meredek falakon egyik oldalról a másikra ugrálva kell bizonyos időre minél nagyobb távolságot megtenni. Egy idő után ez már nem volt fokozható, emiatt érdekes sem, ígyhát nehezítésként kitaláltuk, hogy az a legedzettebb, aki a mohás, nyálkás részekre ráugorva is tovább tud haladni.

Aztán az egyforma, műselyem, pasztellsárga, vagy rózsaszín bugyogóinkra vetkőzve szárítkoztunk a betonon, és reméltük, hogy nem jön arra senki. (Muszáj volt, vizesen nem mertünk hazamenni.) De persze jött, ilyenkor mindig jönnek.

Egy másik kísérlet is ehhez a patakhoz kötődik, akkor azt akartam megfigyelni, hogy az ebihalból miképpen lesz béka. Sikerült is fogni egyet, leraktam az előszobában, de reggel a dunsztosüvegben már csak az üres vizet találtam, és én egy darabig szentül hittem, hogy valamiképp lemaradtam az átváltozásról, és kerestem a békát a lakásban.