Tegnap írtam egy hosszabb hozzászólást, de valamiért a fórum karbantartása elsöpörte.

Röviden (csak FH könyvei alapján):

Az Arany Ösvény végső soron az emberiség túléléséről szólt: Paul és Leto is látta transzban, hogy az egy galaxisba zárt, homohén, és a jövőbelátás által egy jövőképbe merevített emberiséget végzetes külső veszély fenyegeti (lopakodó árnyak). Leto kikényszerített békéje arra volt jó, hogy kondenzálta és felerősítette az emberek elfojott vágyait, ami aztán robbanásszerűen tört ki a szétszóródásban: így már nem volt egy helyre bezárva az emberiség. Ráadásul a szétszóródás további genetikai keveredést, a faj sokszínűségét is hozta. Másfelől a saját kezébe vette a faj genetikai jövőjét, és a "váratlanság" (jövőlátás által nem látott) vonalakat tenyésztett ki. Emlékezzetek, milyen kényszeredetten kereste az Istencsászárban Leto a váratlant, megjósolhatatlant.

Ezekkel volt célja elérni a faj túlélését: sokszínű, rugalmas, nagy területen és nagy létszámban szétszóródott emberiség.

Sokszor hivatkozik magára Leto az Istencsászárban, mint akiben a faj túlélésének kényszerítő eszköze megtestesül.