ÉLESSZÜK FEL A POLGÁROK EURÓPÁJÁT
Az európai haladó baloldal kezdeményezése
Brüsszel, 2006. január 14.
ÉLESSZÜK FEL A POLGÁROK EURÓPÁJÁT
I. A „nem” tanulságai: a ma Európájának négyfajta bírálata

A referendum olyan szavazás, amelynek túl gyakran van népszavazás-jellege. A polgárokra legalább annyira hat, hogy ki teszi fel a kérdést, mint maga a kérdés.

Ebből a szempontból a francia és a holland „nem” egyértelműen a regnáló nemzeti konzervatív kormányok elutasítását bizonyítja. Ugyanakkor az egyezmény támogatóinak gyenge, túlságosan megkésett, szétszórt és defenzív kampányából is fakad. Tágabban tekintve az alkotmányos egyezmény a magyarázathiánynak esett áldozatul Európában: a nemzeti kormányok, amelyek gyakran sietve „Brüsszelt” hibáztatják, amikor nehéz reformokat kellene igazolniuk, nem tudták kommunikálni polgáraik felé, miért kellene csatlakozniuk az Európa-tervhez.

Alapjában véve az alkotmányos egyezmény elutasítása a lassan, különösen az elmúlt évtizedben kialakuló európai bizalmatlanság kifejeződése.
1.1. Európa nem hatékony

A polgárok úgy érzik, Európa éppen abban vall kudarcot, amihez a legjobban látszott érteni: a gazdaságban. És igazuk van.

Az 1990-es évek közepe óta Európa egyike a világ azon térségeinek, amelyekben a legkisebb a növekedés. 1995 és 2005 között a 15 EU-tagállam átlagos éves növekedési mértéke 2% volt, szemben az afrikai 4, az egyesült államokbeli 3,5 és a kínai 8,5%-kal. Csak Oroszország teljesített még rosszabbul: 1993 és 2001 között éves átlagban 1,9%-kal csökkent a GDP. Ugyanilyen egyenlőtlen az egy főre jutó jövedelem: ugyanezen időszak alatt az egy főre jutó amerikai GDP-növekménynek csak mintegy a 70%-át érte el.

Az egységes piac, az euro és a lisszaboni menetrend nyomán vissza kellett volna találni a prosperitáshoz. Csakhogy túl sok ígéret maradt betartatlanul. Európa kudarcot vallott a növekedés és a foglalkoztatottság frontján. Nagyrészt ebből a kudarcból eredeztethető, hogy Európa veszített hitelességéből és legitimitásából. A hatékonyság hiánya tarthatatlan.
I.2. Európa nem eléggé védelmező és erőt adó

A polgárok erősek akarnak lenni, hogy hozzáférjenek a beígért lehetőségekhez, amit a 450 millió lakos alkotta egységes piac nyújthat. Ám védelemre is szükségük van abban a világban, amely minden eddiginél gyorsabban változik, veszélyesebb és kockázatosabb. A polgárok manapság úgy érzik, hogy Európa vagy a globalizáció legnegatívabb következményeinek trójai falova, vagy legalábbis nem képes megfelelő választ adni a globalizációs kihívásokra, például az állások kiszervezésére. A jelenleg regnáló Bizottság számos törvényjavaslata – például a „Bolkestein”-irányelvek, a munkaidő-irányelvek vagy a harmadik vasúti csomag – járult hozzá ahhoz, hogy igazolva legyen az „ultraliberalizmus” vádja, amelyet a referendum kampánya során hallhattunk.

A globalizáció fenyegetéseket hordoz, de nagy lehetőségeket is nyit. Ahhoz, hogy kihasználjuk az utóbbiakat és leküzdjük az előbbieket, a nagyobb növekedésnek a szociális védelem új formáival kell párosulnia.

Európát politikai, szociális és gazdasági tervnek kell tekinteni, ha azt akarjuk, hogy polgárai elfogadják. Alkalmassá kell tenni arra, hogy a szabadság, a világ biztonsága és a mindenkinek kijáró igazságosság értékeivel összhangban kezelje a bevándorlást. Végezetül, mindenkit meg kell győznie, hogy hatékony választ képes adni azokra a globális problémákra, amelyek közvetlenül érintik, mint például a terrorizmus, az atomfegyverek elterjedése, az állam kudarca, a szervezett bűnözés, illetve a közeli és távoli regionális konfliktusok kirobbanása. Európa mindeddig nem kapott felhatalmazást a védelmezésre, ami a tagállamok szinte kizárólagos kiváltsága maradt. Nem tartható tovább a védelmezés és az erőt adás megfelelő párosításának hiánya.
I.3. Európa túl távoli és felelősségre vonhatatlan

A polgárok úgy érzik, nincs beleszólásuk az európai döntésekbe, s az utóbbiakat, bár alapvetően megszabják jövőjüket, a fejük fölött hozzák.

Könnyű megérteni az ilyen érzéseket. Amikor a legtöbb politikai felhatalmazás az átláthatatlanul működő miniszteri tanácshoz és a demokratikus felelősséget nem vállaló végrehajtó hatalomhoz, azaz az Európai Bizottsághoz kerül át, a politikatudósok „demokratikus deficitről” és a „politikai legitimáció hiányáról” beszélnek. Hétköznapi nyelven egyszerűen azt lehetne mondani, hogy az európai integráció folyamata az európai polgárok tevékeny részvétele nélkül alakul. Nem tartható tovább a távoliság és a felelősségre vonhatatlanság.
I.4. Az Európa-terv homályos

A bővítés alapvetően pozitív fejlemény minden európai polgár számára. Vitathatatlan tény ugyanakkor, hogy Európa vezető rétege következetesen lemondott azokról a politikai eszközökről, amelyek segítségével unió-szerte elfogadhatóvá tehette volna a bővítést; ezt példázza a „lengyel vízvezeték-szerelő” szindróma, amely a referendum franciaországi kampányában bukkant fel, de a nemzeti visszahúzódás más jelei is ezt tükrözik.

A fent említett hiányzó eszközök nyilvánvalóan a megfelelő intézményi struktúrákat is magukba foglalják, amelyek hiánya egyre inkább megmutatja a korlátokat; de kiterjednek egy tisztább, megújult politikai tervre is Európa számára.

Tegnap Európát még a béke biztosítékának, a kibővült belső piachoz való hozzáférés zálogának, az egyetlen módnak tekintették, amellyel földrészünk a szovjet totalitarizmus okozta 45 évnyi megosztottság után ismét egyesülhet. De mit jelent ma az Európa-terv, és melyek Európa határai?

A negyvenes évek végétől az integráció Monnet-féle módszere, gyakran sikerrel, olyan konkrét lépéseknek adott elsőbbséget, amelyek tekintetében konszenzusra juthattak egymással a tagállamok, és nem valamiféle politikailag elérhetetlen föderális építményről álmodoztak. Ugyanakkor sohasem nyilvánították ki, mi is volna az európai folyamat végső célja. Jóllehet a közös valutával és, potenciálisan, az alkotmányos egyezménnyel új erőt öntöttek ebbe a célba, a mai válság megmutatja, hogy nem tartható a homályos Európa-terv.
II. Egy haladó európai kezdeményezés felé

Az Európai Unió megújulást és új jövőszemléletet igényel. Európa felélesztése legyen a haladó európai baloldal egyik fő célja. A szociáldemokrata pártokon múlik, hogy az Európai Unió fáklyavivőivé válnak-e, képesek-e közös kezdeményezésre, majd munkálkodni annak sikeréért.

A francia és holland „nem” keltette válságot leküzdendő egyes kormányok mintha továbbra is a „második esély” stratégiájában hinnének. Elgondolásuk szerint elég nagy számú nemzeti ratifikációt kell összegyűjteni ahhoz, hogy elszigetelődjenek az egyezményt elutasító országok. Ez a többség igazolná egy, az előzőhöz közel álló alkotmányos egyezmény újratárgyalását. A kedvezőbb nemzeti politikai „konfigurációk” azután lehetővé tennék, hogy az egyezményt azok a népek is elfogadják, amelyek 2005-ben elutasították.

Szerintünk a „második esély” stratégiája kudarcra ítéltetett, mert nem venné figyelembe a polgároknak a mai Európával kapcsolatos sérelmeit és bírálatát, s nem reagálna őszintén ezekre.

Hatékonyabb megközelítést javaslunk, hogy ismét sínre kerülhessen az Európa-terv. Ez három pilléren nyugszik, amelyeknek párhuzamosan kell épülniük:

– Első pillér: működőképes európai gazdaság. Meggyőző választ kell adni a csekély gazdasági hatékonyságot hangsúlyozó bírálatra: miért is pártolnák az európai polgárok az Európa-terv folytatását, ha a jelenlegi konstrukció nem jár a várt haszonnal? Európának ismét rá kell találnia a növekedés, foglalkoztatottság és jólét felé vezető útra.

– Második pillér: teremtsük meg a védelmező és erőt adó Európát. Osztjuk azt a felfogást, hogy az Európai Unió terve nem ér véget a gazdasági integrációval. Meggyőződésünk szerint ki kell terjednie az európai polgárok védelmére és megerősítésére szociális, környezeti és biztonsági szempontból is.

– Harmadik pillér: teremtsük meg a demokratikus Európát. Elismerjük, hogy a különféle politikai és nemzeti kultúrák miatt eltérően érzékeljük az európai intézmények működését és az EU-szintű kompetenciák hatókörét. Mindezen különbözőségek dacára mégis van egy közös víziónk: a demokratikus Európa felépítése, amelyben testet ölthetnek az európaiak által vallott közös értékek. A szellemek pedig találkoznak, hogy kifundálják a létrehozás eszközeit: szülessen meg az európai tudat, azaz „teremtsünk európai embereket”.
II.1. Működőképes európai gazdaság: a növekedést elősegítő hatáskörök az EU-nak

A polgárok nem bíznak a mostani Európában. Igazuk van: a mai európai gazdaság nem működőképes, és kudarca megbénít minden előrehaladást a holnap Európája felé. Ezért ismét szögezzük le a nyilvánvaló tényt: tegyük működőképessé azt, ami létezik, tegyük sikeressé az európai gazdaságot. Az európai növekedés újrafelfedezésének napirendje jól megalapozott, ám hiányoznak a végrehajtására szolgáló eszközök.
II.1.1. A növekedéspárti európai napirend jól megalapozott

Növekszik a konszenzus Európában a kétirányú növekedéspárti napirendet illetően. Először is: az Egyesült Államok gazdasági dinamikájához képest a növekedési ráta igen alacsony (2%, szemben a csaknem 4%-kal). Európának tehát strukturális reformokra van szüksége. Másodszor: Európa gazdasági teljesítménye tartósan növekedési tendenciái alatt marad. Ebből a makrogazdasági reformokat igényel.

Strukturális téren Európa diagnosztizált betegségben szenved: nem érte el azt a technológiai küszöböt, amelyen átlépve bekerülhetne a 21. század tudásalapú gazdaságába, és nagyobb, fenntartható növekedésben lenne része. Ismeretes, melyek e cél elérésének kulcsfontosságú sikertényezői. Ezek tekintetében a 2000-ben tartott lisszaboni csúcstalálkozón egyetértésre és közös elhatározásra jutottunk: óriási befektetésekre van szükség a kutatás, a felsőoktatás, az innováció és az infrastruktúra terén.[1]

Makrogazdasági téren Európa rossz teljesítménye az euroövezet makrogazdasági irányításának hiányában gyökerezik. Egyesített gazdasági térséget teremtettünk ugyan, de azt nem irányítjuk, ennélfogva a benne rejlő lehetőségeket sem aknázzuk ki. Az Európai Központi Bank (ECB) által vezérelt monetáris politikán kívül az eurozónában semmiféle közös politikáról nem beszélhetünk. Az eurozónának pilótára van szüksége. Ez utóbbinak kellene foglalkoznia a közfinanszírozás minőségével, és különösen azzal kellene törődnie, hogy megkönnyítse az erőforrások átirányítását a növekedésre orientált pénzköltésre és adózásra, miközben tartja magát a Stabilitási és Növekedési Egyezmény irányelveihez.

A napirend készen áll, ám a végrehajtása késlekedik, mert hiányoznak hozzá az eszközök. Számunkra azért kudarcos a gazdasági Európa, mert még befejezetlen a terv. A folyó közepén vagyunk, és ereszt a csónak. Viszont rá kell szánnunk magunkat, hogy átkeljünk a folyón. És növekedéspárti felhatalmazást adjunk az EU-nak, hogy konkrét politikára és lépésekre váltsuk át növekedéspárti napirendjét.
II.1.2. Befektetés a jövőbe: „új lisszaboni eszközök”

A lisszaboni napirend azért maradt „holt betű”, mert nem láttuk el a megfelelő eszközökkel; nincsenek „fogai”, amikkel harapni tudna. Az uniónak most el kell látnia magát mindazokkal az intézményi és költségvetési eszközökkel, amelyekre a hatékony cselekvéshez szüksége van, beleértve az Európai Bizottság fokozottabb, tevékeny szerepét is.

A következő döntő fontosságú reformokat javasoljuk:
II.1.2.1. Növekedéspárti Miniszteri Tanács

A többségi szavazás elve alapján működő Növekedéspárti Tanács legyen felelős a lisszaboni napirend valóra váltásáért, megkönnyítve az utat a tudásalapú gazdaság felé. Úgy működne, ahogy a Belső Piaci Tanács az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején: összehangolná valamennyi belső piaci döntést az adózás, a vállalkozások, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság és a pénzügyek, a környezet és az oktatás területén, amelyek, közvetve vagy közvetlenül, hozzájárulhatnak a lisszaboni stratégia valóra váltásához. A Növekedéspárti Tanács szabályozó (pl. törvények) és politikai (vagyis horizontális nyomásgyakorlás, indikátoralapú monitorozás) eszközöket egyaránt használna. Ennek során a Tanács konkrét iránymutatást adna azon irányelvek alkalmazásához, amelyek a lisszaboni stratégia nemzeti cselekvési terveiben megfogalmazott makrogazdasági és strukturális intézkedések között teremtenek kapcsolatot.
II.1.2.2. Jövőre orientált kiadási politika

Tekintet nélkül az EU 2007–2013 közötti költségvetésével kapcsolatos mostani megegyezésre, az Európai Uniónak alapvetően felül kell vizsgálnia kiadási prioritásait.

■ A kutatás, az új költségvetési prioritás az EU számára. A kutatás-fejlesztésre fordított közösségi kiadások ma az európai GDP 0,04%-ra korlátozódnak, jóllehet nyilvánvalóak a kritikus tömeg szinergiái és hatásai. Az amerikai Nemzeti Tudományos Alap mintájára felállítandó Európai Tudományos és Kutatási Ügynökség hozzájárulna az unió-szerte tett erőfeszítések áramvonalasításához és maximalizálásához. Végezetül, fokozni kell a magánkutatások pénzügyi ösztönzését is: egyebek között bátorítani kell a PPP-kezdeményezéseket és az adóhitel-rendszereket a vállalati kutatási-fejlesztési beruházásokhoz.

■ A felsőoktatás mint az EU-tagállamok közös vállalkozása. A tagállamokon múlik, hogy nagy erőfeszítéseket tegyenek az e területen történő felzárkózás érdekében. Az uniónak is meg kell jelölnie azonban valamilyen közös célt: jelen esetben azt, hogy az európai lakosság 50%-ának legyen felsőfokú végzettsége. A cél valóra váltását az EU-nak kellene ellenőriznie. Ezenkívül finanszíroznia kellene azon kiemelkedő európai központok hálózatát, amelyek képesek megállni helyüket a világ legjobb egyetemeivel szemben.

■ Szállítási infrastruktúra eurokötvények kibocsátása révén. Annak ellenére, hogy a szállítási infrastruktúra döntő fontosságú az egységes piac létrehozása szempontjából, az erre fordított kiadások a mai EU-költségvetésnek csak az 1%-át teszik ki. Már húsz évvel ezelőtt, Jacques Delors bizottsági elnöksége idején is javasolták eurokötvények kibocsátását Európa „hiányzó kapcsolatainak” finanszírozása céljából, most pedig valóra kellene váltani ezt a javaslatot.
II.1.3. Egységes makrogazdasági keret. Az „eurozóna-eszközök”

Az eurozónában azért nincs megfelelő makrogazdasági irányítás, mert hiányoznak az ezt végző EU-intézmények. A következő változtatásokat javasoljuk, hogy pilótával lássuk el az eurozónát.
II.1.3.1. Az Eurocsoport intézményesítése

A Eurocsoport – az eurozóna pénzügyminisztereinek találkozója – jelenleg informális fórum, amely nem hozhat jogilag kötelező döntéseket. Koordináló szerepe valójában sohasem fejlődött ki. Emiatt hiányzik a gazdasági irányítás, mindenekelőtt pedig nincs közös fiskális stratégia és hatékony párbeszéd a költségvetési hatóságok és az Európai Központi Bank között. Az európai polgárok közvetlen szenvedő alanyai ezeknek a fogyatékosságoknak. Az eurozóna egységes külső képviseletének hiánya ezenkívül hatásos szószólótól fosztja meg az egységes európai valutát.

Az Eurocsoport intézményesítése független döntéshozói jogosultsággal ruházná fel azt. Ez utóbbit kibővítendő javasoljuk idesorolni a közös fiskális politika elfogadását az eurozóna számára, a nemzeti politikák összeférhetőségének ellenőrzését és irányelvek megszabását az átváltásiárfolyam-politikában.
II.1.3.2. Európai pénzügyminiszter

Az Eurocsoport elnöke legyen felelős az Európai Központi Bankkal folytatott párbeszédért, az eurozóna nevében folytatott kommunikációért, illetve neki kellene biztosítania, hogy az eurozóna egységesen lépjen fel a nemzetközi pénzügyi fórumokon. Annak érdekében, hogy növeljük az Eurocsoport elnökének befolyását az unión belül és kívül, javasoljuk, hogy az a személy, aki betölti ezt a pozíciót, legyen az unió pénzügyminisztere, lehetőség szerint annak az „ikerkalap”-mintának megfelelően, amelyről az unió külügyminiszterével kapcsolatban rendelkezik az alkotmányos szerződés.
II.2. Jöjjön létre a védelmező és erőt adó Európa: a fenntartható jólét Európája a 21. század számára

Megmagyaráztuk, miért meggyőződésünk, hogy a növekedés fokozása az európai integrációs folyamat folytatódásának feltétele. Arról is meg vagyunk győződve, hogy ha azt szeretnénk, hogy Európa visszanyerje polgárainak támogatását, ennek további és ugyanilyen szükséges feltétele egy védelmező és erőt adó Európa felépítése. Azért nevezzük ezt „a 21. század fenntartható jóléti Európájának”, mert összhangban kell lennie a mai globális gazdaság valóságával. Támogatjuk az EU ez irányú hatáskörének bővítését és erősítését.

Először is: az Európai Uniónak közös alapértékeket kell vallania. Ezen értékek magva a védelmezés. Ideértendő a teljes és jobb minőségű foglalkoztatás, illetve a társadalmi igazságosság folyamatos keresése az unión és annak tagállamain belül, az optimális környezetvédelem, végül pedig a külső és belső biztonság. A fenti feladatok ma többnyire a tagállamok hatáskörébe tartoznak.

Másodszor: az Európai Unió a tagállamoknál jobban képes védelmet nyújtani a mai globális környezetből fakadó kockázatokkal szemben. A külön-külön cselekvő tagállamokkal szemben csak az unió éri el azt a kritikus tömeget, amelyből kiindulva már döntően hozzá lehet járulni a globalizáció szabályozásához, a klímaváltozás kezeléséhez vagy más olyan új biztonsági problémákhoz, mint a nemzetközi terrorizmus.

Harmadszor: az európai szociális rendszerek valódi alternatívát nyújtanak az uralkodó neoliberális megközelítéssel szemben. Európának képessé kell válnia arra, hogy előmozdítsa a társadalmi-gazdasági kohéziót a tagállamaiban és azok között. Európának hatékony választ kell találnia a lakosság elöregedésének problémájára, méghozzá anélkül, hogy aláásná a tisztességes nyugdíjrendszereket, ugyanakkor egymással szorosan összefüggő célkitűzésekként jelölve meg a strukturális erősítést és a gazdasági konvergenciát.
II.2.1. Új biztonsági hálózatok a globális gazdaságban

Történelmileg a második világháború után tagállami szinten épültek ki a szociális biztonság hálói. Ezek hozzájárulnak az adott ország nemzeti kohéziójához, és nyilvánvalóan nem szükséges uniós szintre áthelyezni őket. Az unió azonban új biztonsági hálókat képes és köteles kialakítani, hogy megvédelmezze az európaiakat a globalizáció árnyoldalaival szemben, és segítsen nekik kihasználni a globalizáció teremtette lehetőségeket.

Felfogásunkat az alábbi három javaslattal szemléltetjük:
II.2.1.1. Európai minimáljövedelem-juttatás

Az európai minimáljövedelem-juttatásban az európai polgárok joga tükröződne a „létbiztonságra”, azaz bizonyos minimális életszínvonalra. Kifejezné az összes európai polgár közötti szolidaritást, és a „21. század jóléti Európáját” jelképezné. A minimális jövedelem szintje nem lenne egyforma egész Európában, minthogy a 25 tagú unión belüli jelentős gazdasági fejlettségi különbségek mellett ez a javaslat vagy hasznavehetetlen lenne (ha a szintet túl alacsonyra szabjuk), vagy kivitelezhetetlen (ha túl magasra). Azonban mindegyik nemzeti minimumszintet közös számítási módszerrel határoznánk meg, amely megengedne nemzeti eltéréseket, az egyes tagállamok közötti vásárlóerő-különbségeknek megfelelően.
II.2.1.2. „Szakmai szociális biztonság”, az első európai szociális jog

Az alkalmazottak Európa-szerte a karrierváltozások általánossá válásával szembesülnek. A dolog egyszerű: vége az egyazon cégnél befutott élethossziglani karriernek; a dolgozók egyre gyakrabban változtatnak állást, és ebből jelentős egyenlőtlenségek fakadnak: egyesek képesek hasznot húzni az állások mobilitásából, mások viszont szenvednek ettől az új valóságtól. Annak érdekében, hogy az ipari változásokkal járó költségeket az egész társadalmon „terítsék”, az uniónak támogatnia kellene az elveszített állásokból az új állásokba való átmenetet. A mai gazdaságban azonban egyre nehezebb megvédelmezni az állásokat. Ezért inkább a munkásoknak és pályaívüknek kellene újfajta védelmet és erőt kölcsönözni, fokozva például az egyén alkalmazhatóságát, megkönnyítve mobilitását és a szakmai előrehaladást illető kilátásait. Ez utóbbit a dolgozók egész pályafutása során proaktív foglalkoztatási ügynökségek, a szerzett készségek átadhatósága és az élethossziglani tanulás révén kell garantálni.
II.2.1.3. Európai támogatási alap a kora gyermekkorért

Minthogy a dolgozóknak aktív életük során többször is állást kell változtatniuk, folyamatosan új és új készségekre kell szert tenniük. A tanulás képességéhez olyan „kognitív tőkére” van szükség, amelyet főként kora gyermekkorban lehet megszerezni. Ebben a korban óriási egyenlőtlenségek állnak fenn a gyermekek között: egyesek intellektusát tevékenyen ösztönzik szüleik, míg másokat a tévékészülékek előtt hagynak. A társadalmi örökség kulcsszerepet játszik az első életévekben, ezért jelentős hatása van az egyén kognitív tőkéjére. Ezért kell „beruházni a csecsemőkbe”, és unió-szerte széles körben hozzáférhetővé tenni a bölcsődéket, ami egy sor északi tagállamban már napi gyakorlat.

A kora gyermekkorba történő beruházás nagyrészt a helyi közösségektől függ, az uniónak azonban egy külön „kora gyermekkori” alapítvány segítségével meg kellene könnyítenie az ilyen vállalkozások közös finanszírozását. Közösségi beavatkozással csökkenteni lehetne az előrelátható nehézségeket is egyes új tagállamokban, amelyek megszüntették a kommunista bölcsődéket, de nincsenek erőforrásaik arra, hogy újakat hozzanak létre helyettük. Ebben ismét az unió politikájának lényegileg kohézív jellege fejeződne ki minden EU-polgár hasznára.
II.2.2. Európai program a környezeti állapotok közelítésére

Európa valószínűleg az a régió, amelyben a legmagasabb a környezeti tudatosság. Erőfeszítései mégis messze nem elegendőek. A fenntartható fejlődés globális megközelítést igényel, amelynek középpontjában a megelőzés, és lényegében már nem a gyógyítás áll. A széndioxid-kibocsátás például a globális felmelegedés folyamatait váltja ki: a klímaváltozás még a széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése után is sokáig folytatódni fog. Ezért a fenntartható fejlődés már nem fér össze az egyszerű utólagos orvoslattal: át kell térnünk egy előzetes kezelésre támaszkodó megközelítésre. Ezért javasoljuk a megelőzés elvének bevezetését az EU környezetvédelmi politikájába.

Az elvet átfogó akcióprogram keretében kell érvényre juttatni, amelynek mintájául a gazdasági konvergenciának az a programja szolgálhat, amely lehetővé tette az euro sima bevezetését. Fel kell vázolni a „környezeti közelítés uniós programját”, azzal a céllal, hogy előmozdítsuk a fenntartható fejlődés valódi modelljének megteremtését. A program visszanyúlna azokhoz a mutatókhoz, amik lehetővé teszik a hosszú távú változások elemzését. Teljes érvényre juttatását biztosítandó megfelelő pénzügyi és törvényhozói eszközökkel kell alátámasztani.
II.2.3. Az EU szabadság-, biztonsági és igazságszolgáltatási, valamint közös kül- és biztonságpolitikájának korszerűsítése

Globális környezetben nincsenek határok belső és külső között. Az EU polgárai akkor hisznek majd a védelmező Európa fogalmában, ha konkrétan érzékelik az EU szerepét a belső, tehát a tagállamokban érvényesülő és a külső biztonság javításában. Ezért, mint a Maastrichti Szerződés és Amszterdam óta mindig, most is erősen támogatjuk, hogy az egész Európai Unió valóban a szabadság, a biztonság és az igazságosság honává váljék erősebb közös kül- és biztonságpolitikával.

A meglévő közös kezdeményezések (Europol vagy EuroJust) korszerűsítendők, és egyfajta Euro-FBI-já alakítandók át, ahol az Európai Ügyészségi Hivatal koordinálja a tagállamok tevékenységét ezeken a területeken. Haladéktalanul létre kell hozni az európai őrizetbe vétel intézményét. Ezek az intézkedések szükséges feltételei annak, hogy sikeresen küzdhessünk meg az olyan nemzetközi veszedelmekkel, mint a terrorizmus, a nukleáris fegyverek terjedése, az államcsőd és a szervezett bűnözés.

Az erős közös kül- és biztonságpolitika hozzájárul ahhoz, hogy az unió határain túl létrejöjjön a nemzetközi jogra, az emberi jogokra és a jószomszédi kapcsolatokra épülő többoldalú nemzetközi rendszer, továbbá hogy a fontosabb viták az ENSZ alapokmányával és az EU szabályozásával összhangban rendeződjenek. A közös kül- és biztonságpolitikai döntéshozatal legyen rugalmasabb, hogy gyors és hatékony választ tegyen lehetővé a – közeli és távoli – regionális konfliktusok kirobbanásánál. Ez nemcsak az érintett harmadik országoknak, hanem legalább ennyire Európának és polgárainak is érdekében áll.
II.3. Érvényesüljön a demokratikus Európa

Mi Európa célja, és mi az Európa-terv végső célkitűzése? A polgárok nyílt válaszokat várnak. Az európai szocialistáknak és szociáldemokratáknak önálló politikai és nemzeti elgondolásaik vannak. Nincs például egyetértés közöttük a föderális Európát illetően. A haladó erők mindazonáltal mindnyájan ugyanúgy képzelik el a demokratikus Európát.

Ez utóbbi nem öncél. Európa azért legitim, mert a nemzeti különbözőségek ellenére léteznek közös európai értékek, amelyekben valamennyi európai ember osztozik, és amelyek sajátosan világunknak erre a részére jellemzőek. Ezek az értékek igazolják olyan közös intézmények megteremtését, amelyekben testet ölthetnek. Ezek az értékek az alábbiak: az emberi jogok sérthetetlensége; a kultúra mint a felszabadulás eszköze; fenntartható fejlődési modell, amelyet sajátos egyensúly jellemez gazdasági jólét, társadalmi igazságosság és a környezet védelme között; és a multilateralizmuson alapuló nemzetközi rend víziója.

Végső célunk az európai intézmények teljes demokratizálása. Meggyőződésünk, hogy ehhez a politika irányítóinak hozzá kell járulniuk az európai tudat létrejöttéhez. Az európai demokrácia és legitimitás megteremtéséhez európai polgárokból álló európai közvéleményre van szükség.
II.3.1. Az Európai Unió demokratizálása

A demokratikus deficit felszámolása érdekében javasoljuk, hogy az európai intézmények teljes mértékben az európai polgároknak legyenek felelősek:

4 A Bizottság váljék az unió végrehajtó hatalmává, amelyet a parlamentben demokratikus többségi szavazással választanak meg.

4 Az Európai Parlamentet teljes törvényhozói és költségvetési felhatalmazással kell ellátni.

4 A Miniszterek Tanácsa alakuljon át az unió második törvényhozó kamarájává, amely a tagállamokat képviseli.

4 Az Európai Tanács legyen az intézményes építmény csúcsa. Elnöke Európa elnöke, aki az EU külügyminiszterével együtt az Európai Unió szószólója a nemzetközi színtéren.

Az intézmények mellett eleven „európai demokratikus tér” létrehozására szólítunk fel, amely előmozdítaná az aktív európai közéletet. Javasolt célunk megvalósítását a következő reformok segítenék:

4 Az európai választások egyik témájává tennénk az Európai Bizottság elnökének megválasztását. Ma az Európai Bizottság elnökét az állam- és kormányfők nevezik ki. Jelentősen nőne az európai választások iránti érdeklődés, ha már a választások előtt minden politikai párt nyilvánosan jelölné meg, kit javasol a Bizottság elnökének posztjára.

4 Megbízottak választása az Európai Parlament tagjai közül. Ez jelentősen növelné a nemzeti politikusok között az európai választások vonzerejét, mivel az európai karrierhez európai parlamenti mandátumra lenne szükség.

4 Az európai parlamenti helyek egy részét (például 20%-át) európai listán választott képviselőknek kellene fenntartani. A mostani választási rendszer nem jó, mert az európai választási harc alapja még mindig túl gyakran a nemzeti politika. Az európai lista létrehozásának az lenne az előnye, hogy élénkítené az európai vitát, és lekapcsolná a választást a pusztán nemzeti vagy regionális színtérről.

4 Az egész EU-ban egyszerre kellene közzétenni az európai parlamenti választás eredményeit. A más-más időpontban történő közzététel az európai választás nemzeti jellegét erősítené. Az egyidejű közzététel viszont az eredmények összeurópai elemzését és értelmezését.
II.3.2. Az európai identitás erősítése

Az alkotmányos szerződés kudarcából levonandó egyik legfontosabb tanulság az, hogy „Európát akartunk csinálni”, mielőtt még „európaiakat csináltunk volna”. Az unió polgárai igen gyakran nem-tudatos európaiak. Ezért a demokratikus Európa megteremtésének szükséges feltétele az Európához tartozás közös érzésének felkeltése. Miféle célt szolgálnának az európai intézmények, még ha, reményeink szerint, sokkal demokratikusabbá válnának is, ha az európaiak nem érzik magukat egyazon értékközösség tagjainak?

Számos módszerrel hozható létre az európai polgárság igazi érzése:

4 Mobilitás. A csere ennek az összetartozás-érzésnek a legfőbb garanciája. Az Erasmus program évente egymillió diákot érint. Hatalmas siker. Az kell legyen a célunk, hogy ez 30 millió európai diákra terjedjen ki. Javasoljuk, hogy a felsőoktatási tantervekbe további ösztönzők épüljenek be, amelyek arra késztetik a diákokat, hogy legalább egy évig hazájukon kívül tanuljanak. Ennek megfelelően kell átalakítani az EU vonatkozó költségvetési fejezeteit, hogy minden diák, saját erőforrásaitól függetlenül, hozzáférhessen a programhoz.

4Oktatás. Az európai oktatás beteg. A polgárok nem ismerik az európai intézményeket – de hát ki tanította volna meg őket ezekre? Javasoljuk, hogy az iskolákban tanított nemzeti tantervet egészítsük ki az európai értékek megvitatásával és az unió intézményeinek bemutatásával.

Ugyanígy gyengélkednek az európai történelmi kurzusok: az európaiaknak gazdag közös történelmi örökségük van – de nem sokat tudnak róla. Egy közösségnek azonban emlékezetre van szüksége. Felbecsülhetetlen értékű lenne a diákoknak elbeszélt európai történelem, ugyanazokkal a történelmi hivatkozásokkal, nagy emberekkel, teljesítményekkel. Javasoljuk, hogy tanítsák az iskolákban az európai történelmet és annak sokféle elágazását, méghozzá Európa-szerte ugyanazon történelmi tankönyv alapján.

Végezetül, még nem kielégítő a nyelvoktatás sem. Egyetértünk abban, hogy lényeges megőrizni az összes európai nyelvet. Sok európai számára azonban a nyelvi sokféleség még mindig a demokratikus európai közösség megteremtésének akadálya. Egy sor, elsősorban észak-európai tagállam sikeres példája alapján erősen hisszük, hogy ez az akadály leküzdhető. Ezért javasoljuk, hogy már általános iskolai szinten kötelező legyen egy idegen nyelv tanulása.

4 Kultúra. A kultúra kulcsszerepet játszik az Európához tartozás közös érzésének megteremtésében. Európa legyen büszke kulturális sokféleségének gazdagságára, és dolgozzon keményen megőrzéséért a globalizációs kihívások közepette. Az unió költségvetésének csak 0,1%-át költi kulturális politikára. Javasoljuk e költségvetés jelentős megemelését, illetve azt, hogy elsőbbséget kapjon az európai kultúrateremtés támogatása.

4 Információ. Nem beszélünk eleget Európáról az európaiaknak. Egy európai hatósugarú nagy közszolgálati rádió a helyes irányba tett első lépés volna. Ezenkívül ahhoz, hogy elkerülhessük az Európával kapcsolatos képzelgéseket és félreértéseket, folyamatos nyilvános vitát kell folytatni az európai ügyekről EU-, nemzeti, regionális és helyi szinten, nem pedig csak szórványos formában, például amikor referendumokat szerveznek. Így lehetne a leghatásosabban ellensúlyozni számos nemzeti politikus rendszeres próbálkozását arra, hogy úgy állítsák be, mintha minden pozitív fejlemény csakis tőlük eredne, ami pedig rossz, az Európa számlájára írandó.

Élesszük fel a polgárok Európáját

Ahhoz, hogy működtetni tudjuk Európát, miközben előmozdítjuk egy erőt adó és védelmező Európa létrejöttét, növekedéspárti hatáskörrel kell felruháznunk az uniót, és számos konkrét lépést is kell tennünk a 21. század fenntartható jóléti Európájáért. Mindez lényeges ahhoz, hogy biztosan visszatérhessünk a növekedéshez és foglalkoztatottsághoz, ugyanakkor hozzájáruljunk a jólét, kohézió, méltányosság és a nemzedékek, illetve népek közötti szolidaritás megteremtéséhez. A harmadik pillér a demokratikus építkezéssel kapcsolatos: erősíteni akarjuk az Európához tartozás közös érzésének létrejöttét, amely, nézetünk szerint, egyengeti az utat a valóban demokratikus európai intézmények és az európai „demokratikus tér” kialakítása előtt.

Mi, Európa minden szegletéből összegyűlt haladó szellemű agytrösztök, közös meggyőződésünket tolmácsoljuk minden haladó felfogású embernek, különösen pedig az Európai Szocialisták Pártja tagpártjainak. Termékeny vitát várunk politikai családunkon belül és azon túl, valamint konkrét politikai tetteket, amelyek valóra váltják javaslatainkat.

GAUCHE RÉFORMISTE EUROPÉENNE

À GAUCHE EN EUROPE

DEMOS MAGYARORSZÁG

FUNDACION ALTERNATIVES

IΣTA ME

ITALIANIEUROPER

POLICY NETWORK