CSANG VU-KIEN

SÉTA KÖZBEN

 

 

Az égen át fekete sorban
szállnak a vadmadarak.
Üres fészkek maradtak a fákon.
A láthatáron súlyos hegyek.

 

A jávorfurulyát, melyet
te vesztettél el a nyáron,
megtaláltam a kutam mellett.
Akkor magas fű rejtette el:
hiába kerestük.

 

De most halott a fű,
és megcsillan a furulya
az alkonyi napsugárban.

 

Szerelmünkre gondoltam,
melyet oly soká takart
kétségeink halotti leple.

 

(Dsida Jenő fordítása)