Nem a magyar utazik, de....

 

...szóval ma vártam valakit a Ferihegyi reptéren. Álltam azok mellett, akik táblával, hivatásszerűen várakoznak ott, vártuk, hogy kijöjjenek az érkezők.

 

Várunk, várunk, kijön egy jól öltözött emberke, minőségi öltöny, ezüst óra, jól fésült, őszülő úriember, csomag sehol.

 

Odajön a mellettem táblával állóhoz, csengő angolsággal köszön neki, szépen érthetően - éreztem, hogy direkt úgy beszél, hogy egy átlag sofőr is értse, egyszerű szavakkal, lassan, végig kiejtve a szavakat - elmagyarázza, hogy megérkeztek, de a felesége még bent kellett maradjon, mert a két nagy csomagjukból csak egy érkezett meg, és majd meg kell, hogy írják a papírokat, most neki vissza kell mennie, de addig nyugodtan menjen el, igyon egy kávét, majd fizetik neki, nagyon sajnálják az idejét, de nem tudnak jobbat.

 

Táblás ember (dagadt mint egy golyó) ezt szépen végighallgatja, egyre furcsábban néz, láthatóan fingot se ért az egészből, majd igazi jó magyaros hangon megkérdi:

- Jóvan'na és a kuffer?

 

Ott helyben elkezdtünk tökismeretlen létünkre szakadni a röhögéstől, ahányan csak voltunk...

Igaz, ezt elmesélni nehéz, látni-hallani kellett volna...