Holdtündér

Kínai mese

 

 

Élt Japánban, Jau császár idejében egy Hu-I nevű herceg, bátor hős és kitűnő íjász. Ekkor történt, hogy tíz nap jelent meg az égen, és mind a tíz olyan erővel, olyan hévvel sütött, hogy az emberek el nem viselhették. Megparancsolta a császár Hu-I-nak, hogy nyilazza le a napokat. A herceg le is lőtt kilencet.

Volt azonban a hercegnek egy paripája is, olyan gyorsan száguldott, mint a szél, vagy még annál is gyorsabban. Felült rá Hu-I, hogy vadászni menjen. Vágtatni kezdett vele a ló, és nem lehetett többé megállítani. Így ért el, ló és lovasa, a Kunlun hegyére. Ott a jáspistó mellett megszerezték a halhatatlanság füvét. A herceg hazavitte a csodafüvet, elrejtette a szobájában. De Csung-O, a felesége, mikor egy ízben a herceg nem volt otthon, megdézsmálta a füvet, teát főzött belőle, s amint az első kortyot lenyelte, emelkedni, szállni, repülni kezdett fölfelé, meg sem állt egészen a holdig. Ott beleköltözött a holdpalotába. Ma is ott él, ő a holdtündér.

Az egyik Tang-házbeli császár egy szép kora őszi estén két varázslóval üldögélt, együtt. Bort iszogattak. Az egyik varázsló fogott egy bambuszrudat, és a magasba, hajította. A bambuszrúd mennybéli híddá változott, s így a három borozgató a hídon át felsétálhatott a holdba. Megpillantották a gyönyörű palotát és rajta feliratot:
A TISZTA HŰVÖSSÉG SZÉLES CSARNOKAI

Egy kassziafa állott ott, virágzott és illatozott, mindent megtöltött erős illatával. A fán egy ember ült, baltájával vagdosta az ágakat.

- Ez a holdbéli ember - mondta az egyik varázsló. - A kassziafa olyan dúsan és gyorsan nő, hogy idő múltával az egész holdat beárnyékolná, ezért minden ezer évben egyszer ki kell vágni.

Ezután beléptek a széles csarnokokba. Az egymás fölé épült emeletek ezüstje szikrázott; az oszlopokat és falakat kristályból emelték, tavak vize csillogott, szökőkutak permeteztek, halak fickándoztak a medencékben, tarka madárkák röpdöstek és énekeltek. Minden fénylett, mintha üvegből lett volna: Miközben ámulva nézelődtek, odalépett hozzájuk a holdtündér, szivárványszínű ruhában, fehér köpenyben.

- Te a föld porának egyik hercege vagy - szólt nevetve a császárhoz. - Nagyon szerencsés lehetsz, ha ide eljutottál.

Hívta a szolgálóit, jöttek is azok fehér madarakon repülve. Gyönyörű, karcsú növésű, sudár lánykák. Táncolni kezdtek a kassziafa alatt. Tiszta hangjuk aranyként csengett.

A fa mellett egy fehér márványmozsár állott. Egy jáspisnyúl füveket őrölt benne az volt a hold sötét oldala.

Amikor a tánc véget ért, a császár és a két varázsló visszatért a földre. A császár parancsot adott, hogy a holdban hallott dalokat jegyezzék fel, és ezentúl a körtefák kertjében jáspisfuvola-kísérettel énekeljék.

 

 

Szép estét:-))