Köszönöm, Shaddam. Most, hogy így felfrissítetted az emlékeimet, már én is emlékszem nagyjából, mit mondott Odrade, de majd utána nézek.

Én is azt gondolom, hogy ez volt az a kép, amin keresztül a megmaradt emberségébe kapaszkodhatott Főtisztelendőanyaként, a felelősség súlya alatt. Odrade tudta önmagáról és a hozzá legközelebb álló Nővérek is (pl. Bellonda és Tamalane), hogy lelke legmélyén romatikus alkat. Szerintem a Van Gogh festmény mellett a Tengeri Gyermeken keresztül maradhatott meg legalább lényének egy részében annak a embernek, akivé vált volna, ha nem kerül a Bene Gesseritek közé. A festmény már az Eretnekeiben is kulcsfontosságú volt szmára, mikor még Taraza tulajdonában volt.

Egyetértek veled, hogy épp az teszi elbűvölővé Herbert írásait, és érinti meg az embert, hogy még többszöri elovasásra is talál egy adott mondatban, gondolatsorban felfedezni valót, és meglehet, hogy még így sem jutunk el egy végkövetkeztetéshez. Bár, úgy van, ahogy írod, hogy gondolkodásmódban az a távoli jövő sokkal jár előttünk, és talán épp ezért teszi oly vonzóvá sokak számára, hogy szívesen élnének abban a korban. Mivel Miles Teg az egyik kedvenc karakterem, katonaként szívesen szolgálnék alatta, pedig egyáltalán nem vagyok oda az katonáskodásért (sikeresen nem estem bele az önkéntes koszakba kis hazánkban :D ), de a bashar jelleme magával ragadja az embert.

A Szalmafedeles házak Cordeville-bennel még arra lettem volna kíváncsi, hogy aki ért hozzá, mondja már el, hogy Van Gogh mit kart kifejezni vele. Azt, hogy mi a jelentősége Odrade számára, azt megbeszéltük, de azért nagyon szeretném tudni -és ez nem fog sajnos már kiderülni, hisz a mester nincs közöttünk-, hogy miért pont ezt a festményt választotta Herbert. Sheeana is magával vitte, és Murbella fájlalta ezt.