Hogy on-topik is legyek.

 

Korábban (jópár évvel ezelőtt, még a Házak kapcsán) kifejtettem, hogy a BH-KJA-féle Dűnék önmagukban tucat-sf-ként még el is mennének. Csak ez akkor lett volna korrekt (valamiféle elvont értelemben), ha ezt nem a Dűne világában írják meg. Na de így ki venné meg?! Így viszont van egy bejáraott brand (márkanév), amelyhez lehetett csatolni az elején, később pedig önjáróvá, önfenntartóvá tenni. Ez bizony kőkemény üzlet (marketing-megfontolás), amelyben a konkrét regények írói színvonala esetében a még eladható minimum a költségminimalizáló cél. Eleve milyen dolog az, hogy mindent trilógiának terveznek, minden szereplőnek öálló kötetet, stb. Magának Herbertnek nem volt (lett volna) ennyi ötlete!

 

A Dűne azért is válhatott kultikussá, mert bár rendkívül koherensen, de mégis némi nagyvonalúsággal vázolta fel a háttérvilágot, amelyet aztán mindenki élettel tölthetett meg a maga fantáziája alapján. A karakterek is rendkívül eltaláltak voltak: az elvont, leegyszerűsítő alaptípusok (herceg, vezér, harcos, trubadúr, "boszorkány") sokszorosan át voltak szőve emberi vonásokkal. Ráadásul meglehetősen egyedi világról van szó, sajátos filozófiai tartalommal.

 

A Dűne, ha így nézem elég egyszerű elemekből, egyszerű képlet alapján épült fel, de pont a nagyvonalú, nagyívű ábrázolásmódja miatt számos síkon és mélységben volt értelmezhető: a kalandregénytől társadalomfilozófiai, vallásfilozófiai mélységekig (még ha utóbbiaknál a belemagyarázást nehéz is elválasztani az író tartalomtól). Nem annyira a regény volt komplex, mint inkább a komplex olvasatok potenciálját jelentette.

 

BH-KJA műveiből ez hiányzik: ez a nagyszabású, széles ívű világlátás. Egyszerű iparosmunkák, néhol még annak is gyengécskék. Igazából a FH-i Dűnével összevetve ütközik ez ki, és a Dűne-rajongókból ezért vált ki (érzelmi elemekkel is átszőtt, heves) elutasítást.