Ha van elég időd, ajánlom a honlapomon olvasható: A valóság ébredése, avagy: Szabadulás az illúzióvilágból c. dolgozatomat.

Eszerint, az illúzióvilágban, ahol minden mesterséges, hazug, hazug gondolatokkal, hamis érzésekkel, hazug ételekkel, hazug tárgyakkal vesszük magunkat körül. Ez nem esztétikai, vagy etikai kérdés, hanem nagyon is objektív alapokon nyugvó megközelítés. Ami valóságos illúziónak írja le a mai civilzációt, amiben semmi sem természetes. Ez az oka annak is, hogy a természetet nem szolgáljuk, hanem kiraboljuk. (Hermész Triszmegisztosz: Aki a természetnek nem gazdája, az kirablója)

Ebben a világban a boldogság igen illékony valami. Csak igen kivételes, lelki-szellemi-testi együttállások alkalmával jelenik meg.  Boldogság édes madara...

Ellenben a valóságos világban, amire fel kell ébrednie minden embernek, ha ember akar maradni és nem cyborg, minden pillanat a boldogságban telik, de ezt nem az illúzióvilágban tapasztalt eufórikus ujjongás és önkivületi állapot jellemzi, hanem a csendes egykedvűség, vagyis: mindig egyként jó a kedvünk. Ehhez nem kell semmiféle segédeszköz, vegyszer, bármiféle praktika, vagy személy, aki minket boldoggá tesz. Minden egyes pillanat, a maga valójában boldogsággal van átitatva. Erről az illúzióvilágban alig van értelme beszélni, hiszen a szavak is az illúzióvilág szavai. Bár a szavak művészi rajzolata képes  felvillantani ezt a világot. Megélni, viszont sokkal érdemesebb.