zaphír 2007.01.01 0 0 935 BÉKÉS IZABELLA: A KARÁCSONYI ÉJ AJÁNDÉKA Hollóként jöttem, S rászálltam a világra. Csendben, mint a féltett gondolat, Óvatosan tettem le lábam, Majd kitártam szárnyamat, S betakartam vele az elhagyottakat. Ők e puha dunnát Magukra vonták, S Karácsony este csak azt rebegték: köszönöm. S átfordultak a másik oldalukra a nedves utcán. S mivel mást adni nem tudtam, Hagytam, hogy testemről letépjenek pár csillagot, S álmukban kinyissák, Mint egy ajándékdobozt. Bennük nem volt más, Csak mi régen elveszett, A remény, az ünnep éke, A hit, szeretet, béke.