Az is pogi. De az I. Mózes 18. fejezetében végeredményben maga Ábrahám mutatja be priviben a Sára által sütött igazi pogácsát. Jahve azt is elfogadta.

Miért e megkülönböztetés? Mert Melkhisédek esetében az áldozat megfelelő volt, de hivatalos jellegű, azaz a személy alkalmassága is vitathatatlan, ugyanis arra kijelölt volt. Ábrahám esetében bebizonyosodott, hogy a magánszemély is mutathat be érvényes, Isten előtt elfogadható áldozatot. Tehát mind a pogi, (volt ott más is), mind az áldozatot bemutató megfelelőnek találtatott, még "kisemberként" is. Isten csak utána tette naggyá Ábrahámot.

Napjainkban, ahogy Pál apostol írja, ajkaink tulkaival kell Istennek áldozni, azaz előtte elfogadhatóan beszélni és cselekedni. Valami ilyesmire irányult volna a példám Paleo esetében is. Egyrészt a "Sas is fogdoshat legyet", összpontosítva figyelhet légy méretű rovarra, ha mondjuk a tor sárga-fekete színezetű és gazdája csípni készül. Mint a csípés, úgy Isten kétségbevonása is reagálásra késztetheti a sast, az Istent. Emlékezzünk a büszke fáraóra: "Ki az a Jahve?".
Mikor megtudta, tele lett a nadrágja. :-)
Másrészt Isten számára semmi sem lehetetlen, csinálhat a "légyből elefántot is", akkor már elég nagy, hogy foglalkozzon vele.

Éppen Pál járt így a damaszkuszi úton, addig-addig ócsárolva Jézust, míg az meg nem tréfálta, mondván :"Na akkor mostantól megtanulod, mennyit kell szenvedni a nevemért!" Ettől kezdve pont olyan sorsa lett, mint amit addig elutasított és üldözött.