Csoóri Sándor:

Szilveszteri tánc 

         

Megint egy év. Megint tizenkét

óraütés utoljára. A kristályok

tisztulnak tovább, mint a lassan

kivilágosodó szőlőszemek. Az éjféli

szél is komolyodik, de vannak, akik

foszló papírtrombiták recsegésében

befőttesüvegek celofánján

táncolnak égő gyufaszállal.

Lobog a hajuk, a kezük, a nyakkendőjük

és szerelemtelenül is ott forgatják

maguk körül az elmúlt évszakokat.

Ha tudni akarjátok: az én bandám

ropja előttetek. Nincs az ujjukon

arany, se ezüst, kemény bokájuk körül

se pönög mélabús citerahúr,

de Magyarország minden falhoz vágott

tányérja ott robban föl újra

a halántékuk mellett. Katonatánc?

hajdútánc, amit járnak? Vagy összeesküvésre

készülő szíveké? Ugyan ki tudna

még jövendölni a hajladozó gyufalángból

s a verítékből, mely a mennyezetről is

nagy cseppekben csobban alá

a pezsgőspoharakba? S ki a trombitások

dagadó nyakeréből, mely egyre kékebb?

Szigorú kék, mint a hegyek felől közeledő hajnal.