Szia!

Most kezdődött el az igazi beszélgetés. Régóta tanulmányozom az emberi lényt, minden oldaláról. A viselkedését, reakcióit, gondolkodását, amit ezekből kikövetkeztetek, valamint amit személyes találkozásokkor a metakommunikáció, és a verbális kommunikáció során tapasztalok. Alapmódszerem a megfigyelés, és a spekuláció. Állandóan felülvizsgálom az eredményeimet és ha kell, módosítok. Ezek alapján elmondhatom, hogy a beszélgetéseknek több szintje van, melyekben a felek először az egóikat, mint pajzsot, vagy fegyvert, maguk előtt tolva "megküzdenek" a másikkal (lásd még: család nevű hadszíntér. Fiú-apa; lány-anya; fiútestvér-fiútestvér, fiútestvér-leánytestvér)

Éppen ma póbáltam feleségemnek elmondani, hogy szerintem, miért is vannak a családi konfliktusok. Ami teljesen világos és köztudott, de nem fejtjük ki, hogy miért. Ennek egyik oka, a különféle érdekellentéteken túl, hogy a problémákat nem beszéljük ki a teljes megnyugvás szintjéig. Mindig függő állapotban vágjuk szét, többnyire erőszakkal, vagy az egyik fél visszavonulásával, ami megint csak rossz érzéseket hagy maga után. Szóval ezeket a szinteket végig kell járni. Mivel ez a platform maradandó, vagyis, mintha otthon magnófelvétel készülne a szeméyles beszélgetésekről... Azonban itt, két teljesen idegen ember, kötöttségek és érdekek és felelősség (!?) nélkül beszélget egymással. Ez érdekes pszichológiai modell. Mindenképpen az 1+1-es modell a leghatékonyabb. Ezért a családban, csak bizonyos témákat lehet az első 3 szinten megbeszélni. Sok szint lehetséges, a család szellemi gazdagságának feltételei mellett. Sajnos, sem idő, sem türelem, sem szellemi minőség nincs olyan fokon, hogy ez valóban gyümölcsöző lehessen. Ezt pedig a technikai civilizáció és a konzumhatalmak együttes agymosása teszi mindannyiunkkal.

 Ennyit bevezőben...

Nálunk egy hosszú folyamat közepetáján tartunk. Ezért, arra a kérdésre, hogy ki mit ehet és mit nem, nem lehet egzakt választ adni. A feleségem, szerintem legalább olyan jól, ha nem jobban étkezik, mint én, bár néha megfeledkezik a vízfogyasztásról.

A fiúk közül az egyik feltételezhezően hús nem fogyaszt, de igazából felesleges is ezt most nekem kielemezni, hiszen ez a 10 sztereotip kérdés közül, az első 3-ban benne van, amit nekem fel szoktak tenni, de mivel még nem adtad fel a velem való küszködést, ezt a megtiszteltetést nem utasíthatom vissza. Talán az a helyes, ha egy korszerinti megoszlást használunk, és azt mondhatom ezek alapján: minden családtagom, önmagával szembeni felelősségvállalása és az ehhez tartozó tudatossága azonos az életkorával. Csak magamról tudok részletes válaszokat adni. Ebben semmiféle szépítés és mellébeszélés nincs, mindenki leellenőrizheti.

Véleményem szerint, hibás az a megközelítés, hogy "lelki okok" alapján én vegetariánus vagyok... Ezzel egy olyan pályára állítjuk magunkat, amiről igen nehéz lesz feljebb jutnunk. De vannak erre is példák. Az önmegfigyelés és a tanulás, valamint a gyakorlatban való kipróbálás, és a hosszú, kitartó folyamatosság hoz igazi eredményeket.

Családom években:30,34,55,59. Két ifjú tartozik hozzánk. Sokmindenben kiegészítjük egymást, mindannyian elkötelezettek vagyunk. Fiaim eléggé sikeresek a maguk pályáján, feleségem az utóbbi 8 évben folyamatosan meglepetéseket szerez nekem és mindannyiunknak, energiájával, kreatívitásával, meleg szívével. Szóval tökéletes (!). Csak el ne olvassa, mert kapok tőle, azt hiszem...

Ilyen könyveket írok...

3 könyvem teljesen kész, és több téma van kidolgozás alatt, amikből a honlapomon láthatsz párat. Nem célom a mindenáron való kiadásuk. Ez a virtuális könyvespolc egyelőre elég jó teszt-terület. Tervezem, hogy újra kutatok kiadók után, ha vállalják a kockázatát ennek a nagyon is partikuláris, és részletező stílusnak.