Őri István: Üzent egy kép

Üzent egy kép
s én próbáltam megfejteni
szavakba önteni
de nehéz volt
mert az üzenet nagyon mélyre ment
s nagyon erős volt
szinte belém vágott
és már rohantam is
le, a feneketlen mélységekbe
ahol elhalkul a hang
elvész a kiáltás
és halovány a fény
vágtattam
hogy még időben elkapjam
az üzenetedet

nem sötét kút
ahova érkeztem
hanem végtelen gyönyörű birodalom,
ahol elfér minden
ott kutatok most az üzeneted után
s próbálom szavakba önteni
nehéz...
pedig érzem az üzenetet
látom az üzenetet
hallom az üzenetet
érzem a hullámokat
amelyek körülölelnek
felemelnek
és elvisznek egy olyan világba
ahol még nem jártam

látom a színeket
szépek
változékonyak
erősek
s ahogy ide-oda
csobbannak az üzenet-hullámok
színei is mindig mások
kedvesek
érdekesek
izgalmasak
szeretném megérinteni őket
szeretném megőrizni a szememben
hogy akkor is lássalak
ha messze vagy
vagy én vagyok távol
hogy akkor is lássalak
ha elvakít a világ
ha túl sok a hamis szín
szeretném lefesteni
mert akkor téged festenélek
és megmutatnám mindenkinek
amit a kép üzent...
de a színek játékosak
ha utánuk kapok
kicsúsznak a kezeim közül
nagyot nevetnek
és könnyű tánclépésekkel
tovavillannak
hogy helyet adjanak a többieknek
akik ugyan úgy táncolnak
ugyan úgy énekelnek
ugyan úgy elröppennek...
színeid kavargása végtelen
gyönyörű
létük pillanatnyi
mégis örök
élet van bennük
erő, örömök
meg sok minden más
'mikbe beleszédül a fejem
de akkor is nézem
hátha felfedezem bennük
én is az életem

hallom a hangokat
betöltik a végtelent
a Mennyet és a földet
a lentet és a fentet
mesélnek
kiáltanak
elaltatnak
szívesen hallgatlak
mert titokzatos vagy
a Lét közelében jársz
s azon túl is
tudással, biztonsággal
mint akinek az az otthona
hallgatlak
figyelmesen
hátha megtudok valamit
rólad - magamról

az üzenetedben
énekelsz is
szeretem hallgatni
mert dalod egybecseng a színekkel
és ez jó
a dalod sokmindenről szól
és ez izgalmas
mert a dal a te dalod
s ez a dal ismerős
a mindennapokról szól
a folyópartról
az ártéri erdőkről
az iszapszagú meleg délutánokról
és a boldog elmerülésről
az őselemben
amelyből vétettünk
azért oly kedves nekünk...
a kép gyermekkacagást is üzen
puha lépteket
tétova érintéseket
lehajtott fejet
s boldog könnyeket...
üzen a tavaszról
üzen a nyárról
üzen az esőcseppekről
mik arcodra hulltak
megüzente az éveket
mik ugyan elmúltak
de te kislány maradtál
ki kecsesen meghajol a tánc után
s örül, ha kipirult arcáról
szerető kezek lesimogatják
az izgalom gyöngyház-takaróját.

Egy kép üzent
megmutatta a végtelent
s azt mondta:
"Most már nálad lakom
van hely a te végtelenedben
s ha akarnád is
onnan el nem távozom
jó nekünk itt lenni
mert a napok múlnak
s lassan tovább kell menni
ha akarjuk, ha nem
nincs vége az útnak
hajt a szív
az ész
az értelem
előre - valamerre
határozottan - tétován
de mégis - valami született
valaki szólt egy képen át
valaki üzent
s én eltettem szívembe
minden szavát.