Hogy istennek mije van, azon még gondolkodom ... de vajon miként lehet az ilyen állításokat ellenőrizni? Mert ha sehogy, akkor ugyanolyan alapon az ellenkezőjét is lehet gondolni róla.

Az külön csemege, hogy a logika törvényei kötik-e istent, mert ha igen, akkor korlátozott a szabadságfoka, ha meg nem, akkor semmi sem következtethető vele kapcsolatban ... a szabad akaratról se. Mindenesetre a katolikus dogmatika erre rájött, és dogma ként szerepel, hogy isten szava igaz (tehát logikailag - legalábbis részben - következtethetünk vele kapcsolatban), másrészt nem változtatja meg akaratát (tehát a korábban róla következtetett jellemzők ma is fennállnak, és a jövőben is fenn fognak állni ... különben minden prófécia és ígéret alapját vesztené)
Ha a vitát végletekig feszítjük egy dogmatikussal, akkor általában az a végszó, hogy "Isten ígérete alapján legalábbis bízunk benne, hogy így van" ... ami általam lefordítva annyit jelent, hogy "mi megállapodunk ebben a hitben, ettől vagyunk mi olyan felekezetűek amilyenek", ..... és ebben a pillanatban a hit, isten, felekezet, valami szociális jelenséggé válik - egyes kérdésekben azonosan vélekedők csoportjává.

Az "Isten akaratáról" való kijelentések implicit módon feltételezik, hogy neki is van az általunk vett értelemben "mentális állapota", ismerete, és a mi értelmezésünk szerint "akar valamit" - bár ez nekem meglehetősen (túlzottan?) antropomorf megközelítésnek tűnik.

De most éppen "nem akarom", hogy fentiekkel bárki is egyetértsen.