ÉS míg tavaly vicces képeket gyűjtöttünk, idén a verbális műfajt helyeztem előtérbe. Sokat gondolkodtam rajta, hogy Bram halhatatlan "ez a tour" írását válasszam, vagy a kietlen, forró pusztaságban reményvesztetten vándorló duci spirintert. Természetesen a vuelta mellett döntöttem:

"Kóla a fej fölött a forró senki földjén


ALMENDRALEJO 2006. 08.28.

Ma olyan rettenetes hőség volt, amilyet még sohase éltem meg. A computerem szerint 39,5 fok volt az átlaghőmérséklet, de útközben ennél is nagyobb volt a hőség. Már a startnál olyan forróság volt, hogy egyáltalán nem akartam kiszállni a klimatizált buszból.

A verseny nyugodtan kezdődött, már a 0 kilométernél előre engedtük az összes sprintert. Elég lassan haladtunk, de ennek ellenére úgy izzadtunk, mint még soha. A nyugodt tempó ellenére már egy pár kilométer múlva a „nyélen hajtott” mindenki. A hőség egyszerűen gyilkos volt. Láttam, hogy egy spanyol fiúnak az Euskaltelből hánynia kellett. Nagyon kell vigyázni, hogy hőgutát ne kapjon az ember.

Időközben hárman megszöktek. A mezőnyből bizony senki se ugrott utánuk. A Credit Agricole egyben tartotta a mezőnyt. Nyugodtan haladtunk tovább az utunkon. A következő 60 km-t 1300 méteres magasságon tettük meg a computerem szerint. A németül beszélő kollégákkal megvitattuk, hogy ebben a hőségben akkor lehetne jó versenyt hajtani, ha éjjel indulnánk.

A kisérőkocsiknál óriási káosz uralkodott, mert mindig ezer ember várt a vízre. Rákérdeztem, csak mi a Gerolsteinerből 280 palackot használtunk el. A többségét természetesen megittuk, de a fejünkre is locsoltunk belőle. De azért ezt nem úgy kell csinálni, mint Wegelius. Egy másik csapat segítőjétől kapott egy palackot, és a felét azonmód a fejére locsolta, amire észrevette, hogy kóla van benne. Betegre röhögtük magunkat rajta.

Maga a verseny nem volt valami szórakoztató. 200 kilométer a senki földjén. Se egy ember, se egy bokor, egyáltalán semmi, csak a gyilkos nap. Gondoltam magamban, ember, ha itt defektet kapsz, és nem jár erre senki, itt pusztulsz el a homokdűnék között, és a keselyűk köröznek a fejed felett, mint egy westernben. A hőség nagyon kínzó volt, de mégis azt mondhatom, hogy egy picikét jobban viseltem, mint tegnap. A trend felfelé mutat. Ez megnyugtat. Ma megbeszéltük, hogy Haselbacherért hajtunk. De sajnos pechünk volt, mert lejött a pedálról a lába.

A verseny után beérkeztünk a szállásra, ahol a gyúróm megkérdezte: Frösi megkaptad már? Mit kaptam meg? Ez nem az én napom. A csomagom Marcel Straussével együtt Cordobában maradt a szállodában. Lezuhanyoztam, legyúrtak, majd egy törülközőbe csavarva ültem a szobámban és vártam a csomagomat. Az étkezéshez csak adnak kölcsön nekünk valami ruhát. "


A nagy Manitu bocskorára mondom, ez a Frösi aztán tud írni!