Egy a lényeg, a személy és a teherforgalom is a töredékére zsugorodott a 15-20 évvel ezelőttinek. Pedig lenne mit szállítani vasúton. Kevesebb lenne a baleset, az utak nemmennének olyan hamar tönkre. Kevesebb házba rohant kamionról lehetne hallani.

Gondolom a pályák minőségét sem hagyták volna ennyire leromlani, ha rendszeres teherforgalom lett volna  amellékvonalakon is.

Nehéz összehasonlítani a 15-20 évvel ezelőtti helyzettel a mait. Van egy nagy vízválasztó: a rendszerváltás. A KGST mesterségesen generált szállítási igényeit jól kilehetett elégíteni vasúton, a mai valós piaci alapokon nyugvó igényeit nem, vagy nem olyan formában.

A vasútnak ideális közeg volt a "vas és acél országa", nagy tömegű, igénytelen áruk tömeges szállítására állt rá, ez vezetett oda, hogy olyan szállítási idők és körülmények alakultak ki ami miatt már nem komoly piaci tényező.  Nem is az elszállítandó áruk mennyisége csökkent (az még nőtt is), hanem a jellegük változott meg. 

Úgy is mondhatnánk, hogy a Magyar vasút ingerszegény környezetben fejlődött, és most kikerült a nagyvilágba és csak pislog.