Kommentár nélkül a Magyar Hírlapból:
Villám interjú Kaszai Jánossal
// <![CDATA[
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
// ]]>
Kaszai János a vasutas települések országos szövetségének elnöke, vésztő polgármestere:
– Hol tart az aláírásgyűjtés, amelyet a szárnyvonalak megszüntetése ellen indítottak?
– November közepe óta csaknem kétezer településen gyűlnek az aláírások. A törvény szerint két hónap alatt ötvenezer aláírásnak kell összejönnie, hogy az Országgyűlés napirendre vegye az ügyet. Számításaim szerint most húszezer körül járunk.
– Köze lehet az akciójuknak ahhoz, hogy a beharangozott huszonnyolc helyett egyelőre csak tizennégy vonalon szűnik meg a forgalom?
– Talán volt szerepe benne, bár a döntő indok inkább az, hogy minden szárnyvonal más, és külön kell kezelni. Vannak határon átnyúló vonalak, a megszüntetésük bimbózó kapcsolatok elvágását jelentené. Vannak olyanok, amelyek turistacélpontokba vezetnek. Van, amelyik befektetések, ipari parkok helyszínein halad át. Persze vannak olyan önkormányzatok, amelyek nem képviselték településeiket, vagy nem tárgyaltak ügyesen.
– Ön mivel érvelt a vonalak megtartása mellett? Milyen adatokra hagyatkozik?
– Nem szabad csupán az átlagos utasszámot alapul venni. Ha egy vonalon mindössze öten utaznak, ám nincs párhuzamos közlekedés, egy új buszjárat bevezetése nem feltétlenül gazdaságosabb megoldás. A vidék felemelkedése az, amit leginkább a szem előtt tartok. A tárgyalásokon nem adatokra, hanem tapasztalataimra és az önkormányzatok véleményére támaszkodom.
– A MÁV jelentést írt a utasokról, az utazási teljesítményről, ám a piac felügyeletét ellátó Magyar Vasúti Hivatal szerint adatai megbízhatatlanok. Egyetért ezzel?
– A VTSZ azt is vitatja, hogy a vonalmegszüntetések 6,5 milliárd forint megtakarítást jelentenének; véleményem szerint ennek a felét sem érik el, ez az egész az éves MÁV-támogatások töredéke. Más példa: tíz éve kísérleti jelleggel üzemeltettek néhány szakaszt. A terv az volt, hogy az állam közreműködésével a települések tartsanak fenn bizonyos vonalakat. Ám azóta sem kaptunk adatot arról, mennyibe kerül egy-egy szakasz üzemeltetése, fenntartása. Így mérlegelési lehetőségünk sincs.
– Mi következik ez után?
– Tovább tárgyalunk a szakállamtitkárral. Bízom benne. hogy összegyűlik az ötvenezer aláírás, s akkor az Országgyűlés köteles lesz megvitatni a kérdést. Jó volna, ha nem minden kormány a szárnyvonalak felszámolásával látna hozzá a vasút reformjához. Megvizsgálhatnák például a menedzsmentet is, szükség van-e annyi vezetőre.
